Star Wars I. rész: Baljós árnyak / Star Wars: Episode I - The Phantom Menace [1999]

1999. Kígyózó sorok a pénztáraknál, izgatott rajongók várnak a sorukra remegő térdekkel és kalapáló szívvel. A terem elsötétül, szinte könnyek szöknek az emberek szemébe, amikor közlik velük, hogy "Réges rég, egy messzi, messzi galaxisban...", majd felcsendülnek a halhatatlan dallamok. Eltelik két és egynegyed óra, a közönségben pedig megoszlanak a vélemények.

Tizenhat év telt el a Jedi visszatér óra, George Lucas pedig úgy gondolta, hogy na, ideje volna valami előzményt is kerekíteni a kultikus trilógia elé, ha már annak idején a negyedik résszel indítottunk. A láng nem aludt el, a Star Wars ugyanis örök, ha tetszik, ha nem. Az emberek pedig páros lábbal ugranak mindenre, ami Jedi. Hogy Lucas valóban vissza akart-e térni abba a bizonyos messzi, messzi galaxisba, vagy simán csak kellett a pénz, azt nem tudjuk. Ellenben azt igen, hogy mennyire nem kellett volna ez az új trilógia.

Miután a Kereskedelmi Szövetség blokád alá vonja a Naboo bolygót, a Főkancellár titokban két Jedit, a fiatal Obi-Wan Kenobi-t (Ewan McGregor), illetve annak mesterét, Qui-Gon Jinn-t (Liam Neeson) küldi a helyszínre, hogy oldják meg a konfliktust, valamint védjék meg Amidala királynőt (Natalie Portman). Azonban kényszerleszállást hajtanak végre a Tatooine bolygón, ahol találkoznak a rabszolga családból származó kisfiúval, Anakinnal (Jake Lloyd), akinek túl teng a...

MIDIKLORIÁN-SZÁMA! Igen, George Lucas fogta, és a régi trilógiában olyan elegánsan, olyan misztikusan bevezetett Erőt fogta, majd megmagyarázta azzal, hogy ennek köze van az úgynevezett Midiklorián-számokhoz. Persze biztos menőn hangzik, ha "Szabó Jánosnak túl sok a Midiklorián-száma, és lehet, hogy ő az a Szabó János, akiről a krónikák zengenek", de ne már... Ne az Erővel tegyék ezt. Persze ez még mindig nem akkora sulytás, mint...

JAR-JAR BINKS. Az a bizonyos komikus mellék karakter. Anno C-3PO is nagyjából ezt a szerepet töltötte be, de sokkal jobban működött az R2D2-vel folytatott konfliktusaival, mint Jar-Jar, akinél azon kell nevetni, hogy megrázza az áram, és kilóg a nyelve. Bármelyik középszerű komédiában előfordulnak hozzá hasonló karakterek. De mivel a gyerekeket is meg kell fogni, így Lucas nem volt rest belerakni Jar-Jar-t, aki méltán érdemelte ki a Star Wars univerzum leggyűlöltebb karaktere címet. És ha már gyerekek, akkor...

ANAKIN SKYWALKER. Na ő az igazi facepalm-faktor. Nyilván nem várhatunk el egy mindössze tízéves sráctól olyan alakítást, amellyel leköröz mindenkit, aki a filmben van, de Jake Lloyd abszolút hiteltelen volt. Hogy egy példát mondjak: amikor Anakin vagy az űrhajóval, vagy a fogaton száguld, a kamera pedig ráközelít, előbb hittem volna el róla, hogy éppen a szombat reggeli meséket nézi, mint azt, hogy ő most egy fontos dolgot visz véghez. Maradjunk annyiban, hogy Jake Lloyd 2005 óta nem szerepelt filmben.


De még mielőtt bárki azt hinné, hogy divatból utálom a Baljós árnyakat, csak mert kiemeltem néhány szokásos szidni valót, muszáj hozzátenni, hogy ezeknél sokkal nagyobb a baj: a film iszonyat nyögvenyelősen próbál előzmény lenni. És itt vissza is utalnék egy korábbi feltevéshez, hogy vajon mi vezethette Lucas-t ezen prequel elkészítéséhez: valószínűleg mégiscsak a pénz. A filmnek nincs szíve, nincs lelke, csak folyamatos politikai hablatyolás, amelyet meg-megszakít néhány momentum, és néhány tényleg jól sikerült csata, amelyek ha kis időre is, de emlékeztetnek minket, hogy egy Star Wars-filmet nézünk. Sajnos ez sokszor önismétlésbe megy át, hiszen ahogy az 1977-es Episode IV-ban Luke tört ki a nem neki szánt sorsból, addig itt Anakin, és a végén is megvan [spoiler!] a Jedi-mester drámai halála [spoiler vége].

Nyilván ezzel nem lett vége: a 115 milliós költségvetésű film végül milliárd fölött termelt, így nem volt kérdés, hogy jönnek a folytatások.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.