Jurassic World [2015]

A Park újra megnyitotta kapuit és vár minden érdeklődőt sok szeretettel, akik dinókat szeretnének látni. A jelenleg Jurassic World néven működő létesítmény laborjában létrehozott, minden eddiginél veszélyesebb hibrid egy véletlen folytán elszabadul. Senki sincs biztonságban a szigeten, ráadásul két gyerek is szépen elkóborolt időközben.

Immár 22 éve annak, hogy Steven Spielberg egy nem kicsit korszakalkotó mozival örvendeztette meg a nagyérdeműt: a Jurassic Park nem csak témáját tekintve, de látványában is elég komoly mérföldkőnek számított, és nem utolsó sorban piszok jó film. A folytatások már gyengébben muzsikáltak, és kellett némi szünet, mire Hollywood rendszeressé vált franchise újraélesztő mutatványával a Jurassic Parkot húzza elő a kalapból.

A filmben ki is mondják, bár nem a moziipari trendnek szólóan, de akár kikacsintás lehet, miszerint egy szimpla dinó már nem elég, kell valami ütősebb, valami nagyobb, valami menőbb. Ezáltal nem egy szimpla T-Rex képezi a fő ellenséget, amitől 22 éve még telebarnáztuk a nadrádunkat, de nem ám! Egy újonnan kifejlesztett hibrid, egy több dinóból összetákolt lény, amely mindennél erősebb, és semmi sem állhat az útjába. Főszereplőknek pedig itt van nekünk egy raptor idomár, a sziget biztonsági főnöke, illetve annak két unokaöccse, akik "jó" filmes gyerekkarakterhez illően pont annyira feleslegesek, hogy csak nem kívánatos toldalékként legyenek jelen, illetve okozzanak néhány galibát.

A Jurassic World egy fogyasztható blockbuster, de messze nem jó. Esélye nem volt túlszárnyalni az első részt, de látszólag nem is erőltette meg magát, inkább kényelmesen bebújt a név mögé, gondolta, azzal majd kaszálni fog. Bebizonyosodott, hogy ez működött is neki. A séma pont annyira egyszerű, ahogy azt látatlanban elképzeled: a hibrid elszabadul, és vagy menekülnek előle, vagy elakarják kapni, esetleg mindkettő. Elmondva talán elcsépeltnek hangzik, és valljuk be, az is, azonban a rendező  Colin Trevorrow mégis adagolt több-kevesebb izgalmat azon jelenetekbe, amelyik megkívánja. Amikor odacsapás van, akkor azt megérzed. És pontosan emiatt lesz egy fogyasztható blockbuster. Nem gondolkozol, csak rágod a popcornt, ami néha azért megáll a szádban.


A sztorit nem, hogy nem gondolták túl, de kisebb-nagyobb változtatásokkal egy az egyben az eredetit koppintja. Csak amíg ott működött az újdonság varázsa, addig itt már nem használnak olyan jól bevált recepteket, hogy például húzzák az első dinó felbukkanását, amíg lehet, hogy még nagyobbat üssön. Amíg a Jurassic Park-ban működtek a karakterek, addig itt konkrétan nincs kiért izgulnod, mert annyira jellegtelenek a figurák.

Chris Pratt sokaknak máris húzónév, én személy szerint még annyira nem lelkesedem a jelenlétéért, bár tény, hogy nem is riaszt el a neve. Egy karizmatikus figura, akinek nagyon jól állnak a ráhúzott karakterek, de remélem valamikor láthatom valami független kis moziban, ahol azért többet bizonyíthat. Bryce Dallas Howard karaktere szintén nagyon papírmasé, de amit kellett, eljátszotta. A gyerekszínészeket most hagyjuk, helyettük muszáj megemlíteni, hogy van itt egy Vincent D'Onofrio, akire ráhúzták a "be kell vetni a raptorokat a seregben" figurát. Apropó, be kell vetni a raptorokat a seregben. Ez így elhangzik a filmben. Röhögni: ér!

A Jurassic World két órája nem egy kidobott idő. Pont annyira szórakoztat el, hogy azzal ne akarja túlvállalni magát. Szépen építkezik, és néha ugyan befigyelnek a köldökbámulós részek, azonban, hogy őszinte legyek, én ennél sokkal rosszabbra számítottam. Ha csak egy kicsit is érdekel a film, nyugodtan adj neki egy esélyt, de nagy csodát ne várj tőle.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Nyomozós filmek

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Top 10 igaz történeten alapuló film

Top 10: Egyhelyszínes filmek