Szeméttelep / Trash [2014]

A riói nyomornegyed szeméttelepén két kisfiú egy pénztárcát talál. Miután a rendőrség szimatolni kezd, a srácok egy harmadik fiú segítségét kérik, hogy rejtse el a tárcát. Lassan kiderül, hogy egy igencsak befolyásos ember tulajdona van a kezükben, amely terhelő bizonyítékokat tartalmaz rá nézve. A srácok azonban csak azért sem adják vissza, így menekülőre fogják a dolgot.

Nem egy és nem kettő történet szólt már erről: a főhős megszerez valamit, ami hirtelen másnak is kell, és ezáltal élete veszélybe kerül. De van új a nap alatt? A Trash lényegében megfűszerezi az élményt azzal, hogy a cselekményt Rióba, egy szegények lakta negyedbe helyezi, középpontba állít három fiatal srácot, akiknek napi rutinja közé tartozik a szemétben való matatás. Az ömlesztett hulladékot szinte úgy várják, mint a messiást, hiszen ki tudja, mi mindent lehet találni benne? Ez így leírva is borzasztóan hangzik, de ők ebbe születtek bele, náluk ez természetes.

A Trash esetében egyszerre kapsz egy gyermeki kalandfilmet és egy izgalmas krimit. Igen, pont emiatt elsőre kicsit nehéz lehet műfajilag besorolni, de idővel tisztázódik, hogy inkább a kalandfilmes jellem az, ami leginkább dominál a játékidő során, és teszi nagyon szerethetővé a produkciót. A srácok nem bízhatnak senkiben, pláne nem a rendőrökben, de rátermettségüknek hála nem egyszer járnak túl az eszükön.

Az egyetlen hibája a filmnek pár olyan jelenet, amelyben fiatal hőseinknek már túlságosan is nagy szerencséjük lesz és sikerül újra meg újra megmenekülniük. Egyszer még hagyján, de sokadszorra már azért húzzuk a szánkat - azonban ha sikerül a már említett 'gyermeki kalandfilmként' tekinteni rá, mindez még megbocsátható is... lenne. Ám mindeközben láthatjuk a másik oldalt, a felnőttek, pontosabban a rosszak szemszögéből, náluk pedig nem babra megy a játék és még ölni is képesek.

Minden hibája ellenére a Trash egy nagyon kellemes kikapcsolódás, amelyben az üldözések feszült pillanatai valami nagyon jól eltalált arányban keverednek az aranyos, gyermeki naivitással. Nem találja fel a spanyol viaszt, és könnyen meglehet, hogy nem lesz rád különösebb hatással a végén, de amíg tart a játékidő, addig szinte minden perce képes lekötni.