Vaksötét / Don't Breathe [2016]

Jöhetnék a szokásos sablon szöveggel, hogy a horrorfilmek felhozatala mennyire gyér és évente csupán néhány produkció gondoskodik arról, hogy ne temessük el végleg a műfajt. A lényeg viszont sokkal fontosabb: Fede Alvarez egy bitang erős mozit rántott össze, amelyet nem fogunk egykönnyen elfelejteni.


Alvarez nevére már néhány évvel ezelőtt felfigyelhettünk, amikor egy igazán kegyetlen csomagolásban tárta elénk az Evil Dead újragondolást. Pár évig csend volt körülötte, majd kijött a Don't Breathe előzetese, amelyről a komplett végeredményt látni maximálisan elmondható, hogy cseppet sem hazudott.

A történet egyszerű: három detroiti fiatal jómódú családok házait rabolja ki. Kapnak egy fülest, hogy az elhagyatott környéken élő öreg, háborús veteránnál egy nagy kupac készpénz van otthon. A terepet felmérve tudatosul bennük, hogy emberük vak. Így még könnyebb melónak ígérkezik a lóvé megszerzése, éjjel be is törnek hozzá. Arra viszont nem számítottak, hogy a vak öregember nem csak, hogy még jó kondiban van, de nem ismer kegyelmet azokkal szemben, akik megtörik a nyugalmát.


Nincs természetfeletti erő, sem olcsó húzások: ember ember ellen, egy sötét házban. Ennyi a recept, ezt Alvarez pedig maximális odaadással dirigálta le. Attól a perctől kezdve, hogy a három tolvaj belép a házba, nincs nyugalmunk egy pillanatra sem. Olyan feszültség van ebben a filmben, hogy majd kicsattan a vászonról. Itt hat ki igazán a nézőre is a film eredeti címe, hiszen nem csak a főszereplőknek kell óvatosan szuszogniuk, tekintettel arra, hogy egy rossz lélegzetvétel a lebukásukat okozza, de még mi is kénytelenek vagyunk visszafojtott lélegzettel figyelni, mi történik a vásznon. Mert nincs esélyünk ellene, ez a film ugyanis olyan izgalmat pumpál ki magából, amelyre nagyon kevés más mozi volt képes. Hihetetlen módon képes játszani a néző adrenalinszintjével, teszi mindezt a játékidő utolsó kétharmadában szinte megállás nélkül. Miközben olyan fordulatok és rideg, beteg dolgok kerülnek terítékre, amelyeket előzőleg szépen elrejtettek, így lesz okunk a meglepődésre is.

De sajnos nem hibátlan, amit a Don't Breathe nyújtani képes: a film befejezése ugyan a maga gonosz módján megmosolyogtató, de egy ilyen feszült, brutális élmény végére egy sokkal nagyobb gyomros járt volna - nem, nem vártam csattanót, fordulatot, de egy sokkal (mondjuk ki) gecibb zárás még inkább rátett volna egy lapáttal.

Horrorfilm, de nem csak horror rajongóknak. Aki egy már túlontúl tömény adag izgalomra, feszültségre vágyik, annak kihagyhatatlan darab a Don't Breathe, Fede Alvarez-től pedig mostantól már tényleg minden, de minden jöhet!


2 megjegyzés:

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.