Behind the Mask: The Rise of Leslie Vernon [2006]
Nem egyszerű a sorozatgyilkosok munkája. Leslie Vernon például élete művét próbálja összehozni, miközben egy dokumentumfilmes stáb követi minden lépését, ő pedig adja nekik a részletes tájékoztatást arról, mennyire precíznek, elővigyázatosnak és rafináltnak kell lenni egy fiatalokból álló, bulizós társaság lemészárlásánál.
Ha valamelyik másik filmhez kéne hasonlítanom a Behind the Mask: The Rise of Leslie Vernon-t, akkor mindenképp a What We Do in the Shadows lenne az. Csak amíg ott vámpírok voltak a középpontban, addig itt egy sorozatgyilkos enged bepillantást a mindennapjaiba.
Glen Echo városában járunk, ahol Leslie Vernon története igazi helyi legenda, ő pedig a tökéletes alkalomra vár, hogy bosszút álljon azért, amit gyermekként vele tettek. Mi, horrornézők pedig nem is sejtettük eddig, micsoda odafigyelés, előkészület kell egy csapat fiatal lehenteléséhez, de Leslie Vernon elég alaposan beavat minket a részletekbe.
A legviccesebb az egészben, hogy a dokufilmes csapat milyen hétköznapi természetességgel hallgatja végig emberünk mondókáit, aki látszólag nagyon izgatott az egész akcióval kapcsolatban. De hát így megy ez egy olyan világban, ahol valóban létezett például Jason Voorhees, Freddy Krueger, vagy épp Michael Myers. A helyi sorozatgyilkosok pedig nagy legendákként emlékeznek rájuk, hiszen ők már letettek valamit arra a bizonyos asztalra.
Javarészt egy found footage filmről beszélünk, de mindez maximum a játékidő kétharmadáig lesz így, amikor is kapunk egy kisebb fordulatot (amit nyilván nem lövök le), majd a végére megérkezik az a bizonyos slasher-rész, bár mondanom sem kell, hogy azt sem a megszokott módon tálalják elénk.
Alapvetően egy horror-komédiáról van szó, de a humorforrások mégsem a vicces szituációkra, vagy a poénos dumákra vannak kihegyezve, mindez sokkal inkább a teljes abszurditásban köszön vissza. És kicsit ez is a film hátulütője, mert ha már ez volt a recept, lehetett volna több random poént belecsempészni. Mindenesetre ilyen zseniálisan talán még egy film sem fordította ki a slasher műfaját önmagából, mint a Behind the Mask: The Rise of Leslie Vernon.
Ha valamelyik másik filmhez kéne hasonlítanom a Behind the Mask: The Rise of Leslie Vernon-t, akkor mindenképp a What We Do in the Shadows lenne az. Csak amíg ott vámpírok voltak a középpontban, addig itt egy sorozatgyilkos enged bepillantást a mindennapjaiba.
Glen Echo városában járunk, ahol Leslie Vernon története igazi helyi legenda, ő pedig a tökéletes alkalomra vár, hogy bosszút álljon azért, amit gyermekként vele tettek. Mi, horrornézők pedig nem is sejtettük eddig, micsoda odafigyelés, előkészület kell egy csapat fiatal lehenteléséhez, de Leslie Vernon elég alaposan beavat minket a részletekbe.
A legviccesebb az egészben, hogy a dokufilmes csapat milyen hétköznapi természetességgel hallgatja végig emberünk mondókáit, aki látszólag nagyon izgatott az egész akcióval kapcsolatban. De hát így megy ez egy olyan világban, ahol valóban létezett például Jason Voorhees, Freddy Krueger, vagy épp Michael Myers. A helyi sorozatgyilkosok pedig nagy legendákként emlékeznek rájuk, hiszen ők már letettek valamit arra a bizonyos asztalra.
Javarészt egy found footage filmről beszélünk, de mindez maximum a játékidő kétharmadáig lesz így, amikor is kapunk egy kisebb fordulatot (amit nyilván nem lövök le), majd a végére megérkezik az a bizonyos slasher-rész, bár mondanom sem kell, hogy azt sem a megszokott módon tálalják elénk.
Alapvetően egy horror-komédiáról van szó, de a humorforrások mégsem a vicces szituációkra, vagy a poénos dumákra vannak kihegyezve, mindez sokkal inkább a teljes abszurditásban köszön vissza. És kicsit ez is a film hátulütője, mert ha már ez volt a recept, lehetett volna több random poént belecsempészni. Mindenesetre ilyen zseniálisan talán még egy film sem fordította ki a slasher műfaját önmagából, mint a Behind the Mask: The Rise of Leslie Vernon.
Na akkor, asszem ezt meg is lesem :P
VálaszTörlésHajrá, hajrá! :)
Törlés