Whiplash [2014]

Andrew jazzdobosnak készül. Minden vágya, hogy letegyen valamit arra a bizonyos asztalra. Hogy legyen neve, emlékezzenek rá, hogy maradandót alkosson. Erre teszi fel az életét. Végül szárnyai alá veszi őt Fletcher, a zeneiskola keménykezű tanára. Módszerei azonban sajátosak, tanítása, ösztönzése tulajdonképpen az egyik legkeményebb lelki terror, amit filmvásznon láttál.




És úgy konkrétan ebben merül ki a Whiplash java része. A motiváció. Ezzel az egyetlen szóval körbe lehet írni a filmet. Amikor az átlagember ezen az áron már rég hátat fordított volna az egésznek, esetleg próbálkozna máshol, de basszus, mégiscsak megadatott a lehetőség, hogy a legjobbakkal lehess, és hiába feszélyez minden egyes pillanat, Te akkor is ott vagy, csinálod, mert kurvára csinálni akarod.

Még csak azt sem lehet ráfogni a filmre, hogy lényegesen a zenéről szólna. Szinte bármivel belehetne helyettesíteni, de vitathatatlan, hogy azért azok a dobszólók izgalmasabbak voltak, mintha valakit arra ösztönöznének 110 percben, hogy például írjon egy jó cikket. A műfaj pedig a jazz, amitől ha netalántán a falra másznál, akkor sem kell beijedni, mert működik. Jobban, mint gondolnád.


Továbbá a Whiplash rogyásig van pakolva pattanásig feszült jelenetekkel.Amikor nagyon hamar leesik, hogyha éppen netalántán nyugi van, az csupán a vihar előtti csend. És vihar lesz, de még mekkora!  Elég csak pusztán megjelennie a Fletchert alakító J.K. Simmons-nak, akit ilyen szerepben még nem láttál. De nem túlzok, ha azt mondom, hogy hozzá hasonló figurát is nehéz kapásból mondani a filmtörténelemből, ki tudja, talán nem is lehet. Egy vérprofi zenész, aki megbánás nélkül elküld bárkit a kurva anyjába, de teli torokból, mint derült égből a villám. Nem azt mondom, hogy ezt Simmons-nál senki nem tudta volna jobban előadni, de tény, hogy nagyon szépen elbánt a feladattal. Hol van már a Pókember J. Jonah Jameson-ja, vagy a Juno jóarc apukája? Ha eddig jó kedvre derültél a jelenlététől, most garantáltan nem fogsz. A főszerepben pedig Miles Teller-t láthatjuk, akire emlékezhettek, ha láttátok az amúgy szintén nagyszerű The Spectacular Now-t. Ő megint egy olyan kasztingolás volt, ami szintén nem hagy kívánnivalót maga után.

A Whiplash pedig kettejüket helyezi erősen előtérbe: a srác, aki bizonyítani akar, valamint a megbánást nem ismerő, de annál precízebb és annál kegyetlenebb oktató. S mint ahogy azt említettem: a film maga a motiváció. Arról, hogyha valamit el akarsz érni az életben, semmi áron ne add fel! Azok a te céljaid, a te álmaid. És senki nem veheti el tőled, ha nagyon elakarod érni őket. Giccstől, kliséktől mentes, csontra lecsupaszított lelki dráma. Valami kibaszott hibátlanul. Ha ezt a filmet tavaly látom, olyan első helyezést kapott volna a listámon, hogy még a második is ez lett volna.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Exists [2014]