La habitación de Fermat [2007]
Négy matematikus, akik meghívást kapnak egy rejtélyes találkozóra, egy bizonyos Fermat-tól, még nem is sejtik, mire vállalkoztak. A helyszínre érkeve a titokzatos házigazda is hamar megjelenik, de szinte azonnal távoznia kell, miután felhívják a kórházból. Embereink magukra maradnak, és kiderül, hogy az egész egy csapda: telefonon kapnak egyenleteket, amelyeket egy percük van megoldani. A négy fal mögött ugyanis négy présgép található, amelyek minden nem, vagy rosszul megoldott feladványnál szűkítenek kicsit a szoba méretén.
Már megint egy spanyol thriller. És szerintem ezzel el is mondtam mindent, hiszen az esetek jelentős többségében ez simán felér egy garanciával. Még akkor is, ha a két rendező, Luis Piedrahita és Rodrigo Sopeña nem is rendelkeznek olyan elképesztő rutinnal, maximum sorozatok terén, ahol főleg az írói vénájukat csapolták meg.
Ennek ellenére a La habitación de Fermat remek kis darab, ahol igen is van okunk az izgalomra: nem elég, hogy a négy főszereplő versenyt fut az idővel, és ez nekünk, nézőknek maximálisan átjön, de a készítők nem voltak restek időnként pofátlan módon csavaros fordulatokat is bedobni, pont, amikor nem számítasz rá, és szerencsére egy-két kivétellel ezek mind működnek is.
A feladványok érkeznek szépen, sorban, a szoba is egyre kisebb, és lassan nem csak az agyakat kell megtornásztatni a megoldásokkal, hanem a fizikai erő is jól jön, amikor próbálnak minél több tárggyal ellent támasztani az amúgy megállíthatatlan présgépeknek. És természetesen, ahogy az egy ilyen filmnél várható, mindig kiderül valami, addig eltitkolt dolog valakiről, így egészen más aspektusba kerülnek folyamatosan a szereplőink. Azt pedig gondolom említenem sem kell, hogy nem véletlenül kerültek pont ők oda.
Jogosan szisszensz most fel, mondván: Kocka. Igen, van hasonlóság a két film között, de szerencsére ezt egyetlen percig sem nevezhetjük nyúlásnak, inkább amolyan másféle értelmezése annak, hogy "agyalj, ha életben akarsz maradni".
Bár maga a film kissé nehézkesen indul be, de amint a négy matekzseni megérkezik a helyszínre, onnantól nincs megállás. Egészen a legvégső csattanóig garantálva van a pörgés, na meg az izgalom. Nem szabad megfeledkeznünk továbbá a kiváló operatőri munkáról sem, amelyek remekül érzékeltetik az egyre kisebb szoba méretét, a klausztrofób hangulat növekedését.
Sokkal több kiszámíthatatlan elemmel operál, mint amennyit meg tudsz saccolni, és bár sokszor néhány egyszerűbb feladványon is túlontúl sokat töri a fejét négy ekkora géniusz, de mindent összevetve sajnálni lehet, hogy ez a film nem kapott nagyobb figyelmet. Na és az a főcím...
7/10
Már megint egy spanyol thriller. És szerintem ezzel el is mondtam mindent, hiszen az esetek jelentős többségében ez simán felér egy garanciával. Még akkor is, ha a két rendező, Luis Piedrahita és Rodrigo Sopeña nem is rendelkeznek olyan elképesztő rutinnal, maximum sorozatok terén, ahol főleg az írói vénájukat csapolták meg.
Ennek ellenére a La habitación de Fermat remek kis darab, ahol igen is van okunk az izgalomra: nem elég, hogy a négy főszereplő versenyt fut az idővel, és ez nekünk, nézőknek maximálisan átjön, de a készítők nem voltak restek időnként pofátlan módon csavaros fordulatokat is bedobni, pont, amikor nem számítasz rá, és szerencsére egy-két kivétellel ezek mind működnek is.
A feladványok érkeznek szépen, sorban, a szoba is egyre kisebb, és lassan nem csak az agyakat kell megtornásztatni a megoldásokkal, hanem a fizikai erő is jól jön, amikor próbálnak minél több tárggyal ellent támasztani az amúgy megállíthatatlan présgépeknek. És természetesen, ahogy az egy ilyen filmnél várható, mindig kiderül valami, addig eltitkolt dolog valakiről, így egészen más aspektusba kerülnek folyamatosan a szereplőink. Azt pedig gondolom említenem sem kell, hogy nem véletlenül kerültek pont ők oda.
Jogosan szisszensz most fel, mondván: Kocka. Igen, van hasonlóság a két film között, de szerencsére ezt egyetlen percig sem nevezhetjük nyúlásnak, inkább amolyan másféle értelmezése annak, hogy "agyalj, ha életben akarsz maradni".
Bár maga a film kissé nehézkesen indul be, de amint a négy matekzseni megérkezik a helyszínre, onnantól nincs megállás. Egészen a legvégső csattanóig garantálva van a pörgés, na meg az izgalom. Nem szabad megfeledkeznünk továbbá a kiváló operatőri munkáról sem, amelyek remekül érzékeltetik az egyre kisebb szoba méretét, a klausztrofób hangulat növekedését.
Sokkal több kiszámíthatatlan elemmel operál, mint amennyit meg tudsz saccolni, és bár sokszor néhány egyszerűbb feladványon is túlontúl sokat töri a fejét négy ekkora géniusz, de mindent összevetve sajnálni lehet, hogy ez a film nem kapott nagyobb figyelmet. Na és az a főcím...
7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.