Kódjátszma / The Imitation Game [2014]

Alan Turing magának való, sajátos természetű brit matematikus volt a II. világháború idején. Az eleinte megkérdőjelezhető, ám későbbiekben bizonyossá vált módszerei segítségével sikerült feltörni az Enigmát, amelyen keresztül a németek kódolt üzeneteket váltottak egymással. De mivel szigorúan titkos akcióról volt szó, így nem éppen a hőstettei, sokkal inkább homoszexuális mivolta miatt kapott figyelmet a hatóság által.



Háborús filmekkel tele van a padlás. De mi van azokkal, akik nem a csatatéren harcolnak? Akik nem a vérüket adva veszik ki a részüket ebből a mészárszékből? Ők azok, akik a háttérben ügyködnek, és mégis, ha lehet hinni a történészeknek, miattuk ért véget saccra két évvel korábban a II. világháború. A kódfejtők.

A The Imitation Game egy tipikusan Oscarra gyúrt film. Egy jól bevált recept alapján kotyvasztották, belevonva a világháborút, a másságot, nem kerülve a nagy jeleneteket, néhány hatásvadász pillanatot, az izgalmat, és jó pár szívmelengető momentumot. Gyakorlott filmnézőknek ennyiből már simán összeállhatna a film, de nem fog, hiszen azt nem említettem, hogy mindez olyan piszkosul szórakoztató eszközökkel van elénk rakva, hogy öröm nézni. Mert a The Imitation Game egy remek film.

Egész egyszerűen felkelti a figyelmed, észre sem veszed, máris odatapadtál a székhez, annyira precízen van összerakva. Hiába halad azon a bizonyos kitaposott ösvényen, hiába húzza elő a tarsolyából azon pillanatokat, amelyek egy ilyen volumenű filmben szinte kötelező résztvevőnek számítanak, egyszerűen beszippant maga az élmény, és észre sem veszed, már le is telt a 114 perc. Nem egy és nem kettő csúcsponttal bír a film, mind érzelmileg, mind a kódfejtés izgalmait tekintve nagyon ott van a topon.


Alan Turing figurájának mélyebb megismerése érdekében két síkon járunk: láthatjuk, hogy sokak idegeit szétszabdalva próbálja egyedi módszereivel feltörni az Enigmát, és mutatnak pár képkockát az iskolás éveiből is. Utóbbiból nem kapunk sokat, eleinte talán azt hiszed, az egésznek az égvilágon semmi értelme, de a végére nagyon szépen összeáll minden. Benedict Cumberbatch pedig már megint egy meg nem értett zsenit formál meg, szintén kiválóan, de ezúttal sokkal többet képzeljetek el, mint egy Sherlock vagy egy Julian Assange. Bár szerény személyemet annyira nem mozgatja az Oscar, és egyelőre sajnos még előttem áll a jelöltek java, de ha ő vinné haza a díjat, biztosan egy rossz szavunk nem lehetne. Ahogyan Keira Knightley szintén parádésat játszik. Szó mi szó, nem ő viszi a prímet, de őt is az emlékezetes kategóriába tudjuk sorolni a film után

Hellyel-közzel az Egy csodálatos elme simán beugorhat, de tényleg csak pár pillanat erejéig lesz némi utánérzésed, még pont nem éri el a zavaró szintet. A legfontosabb dolog pedig zárásként, összegzés gyanánt: ennyire talán még sosem tudtam elnézni egy filmnek sem, hogy milyen pofátlan módon hajt az Oscarra.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]