Enter Nowhere [2011]

Samantha és Tom az erdőben találkoznak. Mindketten lerobbantak a kocsijukkal. Egy kunyhóban találnak menedéket, éjszaka ugyanis fagypont alatt van a hőmérséklet. Nemsokára hárman lesznek, hiszen megjelenik Jody, aki korántsem az a jó kislány típus. Szépen, lassan rájönnek, hogy az erdőből nincs kiút, hiába indulnak el egy irányba, mindig a kunyhóhoz érnek vissza. Idővel még több, és egyre különösebb titokra is fény derül.

Igen, az ezerszer látott alapszituáció. Amikor mi is csak annyit tudunk, mint a főszereplők, egyre több és több rejtély üti fel a fejét, de ezek ahelyett, hogy valami megoldás felé vezetnének, inkább csak még jobban összezavarják az egyszeri nézőt. Persze hiába láttunk már hasonlót kismilliószor, még így is megvan a maguk varázsa a filmnek, elvégre itt aztán tényleg csak a kreativitáson múlik, tudnak-e nekünk még újat mutatni?

Az Enter Nowhere esetében ez félig-meddig sikerül is. Szerencsére sokkal komplexebb a helyzet, mint azt úgy a játékidő felénél (esetleg előbb) megtudnánk saccolni. Mert ahogy tudatosul a szereplőkben, hogy ebből az erdőből bizony nincs kiút, én már húztam a számat rendesen, hiszen beugrott egy lehetséges alternatíva végső csattanó gyanánt. Szerencsére Shawn Christensen és Jason Dolan, a két író voltak annyira kreatívak, hogy ne szúrják ki a szemünket olcsó megoldással. És még ahhoz sem voltak restek, hogy pont jól adagolják nekünk az újabb és újabb furcsaságokat.


Ugyan a film még így sem lesz a világ legeredetibb ötlete, de jó látni, hogy vannak még eldugott, low budget alkotások, amikre érdemes odafigyelni. Jack Heller debütáló rendezésével nem állított maga elé nagy akadályt, így azt viszonylag könnyedén át is ugrotta. Nem csinált hosszú filmet, így jobbára mindig történik valami, az pedig, hogy maga a rejtély megoldása kinek mennyire jön be, már tényleg maximálisan nézőpont kérdése.

Az Enter Nowhere kevés szereplővel dolgozik, de ők jól elvannak a maguk kis szerepében, úgy, mint Katherine Waterston, az öreg Clint fia, Scott Eastwood, valamint a The Last House on the Left-ből is ismert Sara Paxton. Persze nem háromszereplős a film, de ők a fontosabb karakterek, a többi pedig maradjon meglepetés.

Rendezés terén ugyan apró csiszolások elfértek volna (a finálén például nagyon érződik az alacsony költségvetés), de teljesen meglepetés volt. Rövidre vágott, misztikus hangvételű thriller, szinte a semmiből.

7/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Stephen King: Az / It [1990]

Final Cut - Hölgyeim és uraim [2012]

The Poughkeepsie Tapes [2007]

Top 10: Egyhelyszínes filmek