DarkSide Joint

Nem is Christopher Nolan lenne, ha kaptunk volna tőle egy szokványos háborús filmet. Nem kimondottan a témája miatt, amely ugye a Dunkirk-hadműveletről szól, egy olyan háborús konfliktus, amelyet eddig hanyagolt a filmipar. Négyszázezer katona rekedt Dunkirk partjainál. Haza jutni nem tudtak az égen cikázó ellenség miatt, pedig hazájuk partjait a mólóról lehetett látni. Az egész film apropója, vagy inkább a sava-borsa a három szálon, sőt, három idősíkon futó cselekmény. Csak, hogy Nolan hozza a formáját és egy korántsem hétköznapi élménnyel legyen dolgunk. Őszintén szólva nem kicsit örültem annak, hogy ismét egy földhöz ragadt témát ragadt meg. Imádom a sci-fi műfajt, azt is, ahogyan Nolan bánt vele, de itt volt az ideje, hogy váltson. És hát... váltott is. Maga a játékidő is arról árulkodik, hogy itt nincsenek felesleges mozzanatok. 100 perc, amely blockbuster szinten vékony, nem beszélve az Interstellar közel három órás élményéről. De ez a 100 perc olyan is! Nem csak, hogy tapin...

A rövidfilmek jók. Nincsenek túlbonyolítva, jobb esetben még üresjáratokat sem tartalmaznak. Megnézed, és sokszor nagyobb élményt nyújt, mint egy kétórás film. Gál Sándor alkotása is pont ilyen. A történetről nehéz lenne spoiler-mentesen írni, ezért maradjunk annyiban, hogy a háborúban egy Albert nevű, fiatal katona próbál túlélni. A helyszín egy erdő, de itt tényleg megállok a sztoriban. A legszembetűnőbb apropó az a maximális igényesség, amely minden képkockán visszaköszön. Remek beállításokkal van dolgunk, így nagyon nagy pacsi jár az operatőri munkáért. Nem tűnik sem amatőrnek, sem olcsónak: látszik a belefektetett energia, kreativitás. Ezen felül a háborús hangulatot sikerült úgy megteremteni, hogy csak egy morzsát látunk belőle. Tényleg csak néhány egyenruhás alak, fegyverrel vagy anélkül, de mégis érzed, hogy valahol, talán nem is messze zajlanak az igazi borzalmak. Azonban a drámáért nem kell messze mennünk, hiszen Albert viszontagságait páholyból nézhetjük. Bár néhány e...

Reinhard Heydrich, az egyik legrettegettebb, magas rangú SS-tábornok. Őrzik, mint Fort Knox aranyát, szinte lehetetlen megközelíteni. Vagy mégsem? Most néhány csehszlovák ügynökön múlik nagyon sok minden, hiszen végre akarják hajtani a Heydrich elleni merényletet, amely az Anthropoid-hadművelet fedőnevet kapta. Igaz történet alapján. Sean Ellis pontosan tudja, mi fán terem a filmkészítés: Visszajáró pénz című alkotása ugyan gyerekcipőben jár, de mindenképp érdekes alapötlettel és egyedi megoldásokkal áll elő. A Tükör/Szilánkban már kacérkodott a rémisztgetés gondolatával, még ha nem is lett emlékezetes darab, de egynek pont jó volt. Aztán talán legjobb filmje, a Metro Manila szó szerint gyomorszájba vágja nézőjét. És most itt az Anthropoid, amely talán munkásságának eddigi legerősebb darabja. Merényletekkel, illetve azok előkészületével kapcsolatos filmekkel... nos, ha nincs is tele a padlás, de láthattunk már néhányat. És hiába a második világháború, mégsem a fő mumust célozták...

Azért azt lássuk be: Mel Gibson még mindig nem egy szar rendező. Rendszerint, ha csinál valamit, annak híre van. Így volt ez a Fegyvertelen katona esetében is, amely Desmond Doss (Andrew Garfield) történetét mutatja be. Róla azt kell tudni, hogy a háború alatt egyszer sem fogott fegyvert, inkább, mint egy jó Forrest Gump, kimenekítette sérült társait a csatatérről. Gibson nem csak a terepen mutatta be Desmond-ot, bepillantást nyerhetünk gyerekkorába, némi magyarázattal szolgálva arra, miért is ódzkodik attól, hogy bármiféle fegyvert a kezébe véve aprítsa az ellenséget. A játékidő első felében alaposan megismerhetjük a vallásos fiút, aki bár bevonul, de különcsége miatt nem lesz túl népszerű társai között. Aztán valamikor a film félideje tájékán Gibson teljesen elszáll, ahogy szokott, ahogy azt tőle úgymond elvárjuk: beindul az erőszakpornó. De nem akárhogy. Aki nem egy másik bolygóról származik, és látott már Gibson rendezést, az pontosan tudja, miről beszélek. Végtagok repkedne...

Van az a helyzet, amikor megnézed egy amúgy várólistás film előzetesét, és szomorúan nyugtázod, hogy a bemutató látszólag minden érdekességet ellőtt abban a két-három percben. A Szövetségesek esetében hasonlóképp éreztem magam, amikor a moziban ülve nem tudtam kikerülni a trailert, és úgy éreztem magam, mint aki összesűrítve megnézte az egész filmet. De mindegy, csak megnézzük, és meglepődtem, hogy még így is mennyi fordulatot és izgalmat tartogatott a komplett két óra. Két ügynök, Max és Marianne (Brad Pitt és Marion Cotillard) a második világháború idején találkozik, Casablancában, hogy magukat férjnek és feleségnek kiadva hajtsanak végre egy életveszélyes küldetést. A munkakapcsolatból szerelem lesz, a szerelemből házasság, mígnem Max egy napon azt a megrázó hírt kapja, hogy felesége, és már gyermekének anyja nagy valószínűséggel német kém. Ha a gyanú bebizonyosodik, a férfinak kell végeznie nejével, ő azonban privát nyomozásba kezd, hogy kiderítse az igazságot. A Szövetséges...

A háborúnak vége, azonban az egyik bosnyák faluban nagy a baj: az egyik kútba egy holttestet dobtak. A lakosságnak ivóvízre van szüksége, ehhez azonban ki kell húzni a tetemet, amelyet nagy valószínűséggel azért dobtak bele, hogy megfertőzzék a vízkészletet. A segélyszervezet versenyt fut az idővel, hogy valahogy kiemelje onnan a testet, ez azonban a körülmények tükrében korántsem egyszerű feladat. Még egy kötelet sem két perc találni. Igen, ennyi a film. Elsőre talán abszurd ötlet, hogy egy sokak számára ilyen jelentéktelennek tűnő problémát helyez górcső alá, de higgyétek el, hogy nem is olyan kis gond ez, mint amilyennek tűnik. Hasonlóan a Biciklitolvajokhoz, amelyben egy ember megélhetése lesz oda azzal, hogy ellopják kerékpárját, itt is egy olyan bonyodalommal állunk szemben, amely csak nézőpont kérdése, de ott és akkor bizony nagyon is vészhelyzetről van szó. És jelentem, az Egy tökéletes nap működik, jobban, mint gondolnád. Egyrészt kiválóan bemutatja a háború sújtotta öv...

Megéri-e kockázatot vállalni az ellenség likvidálásával, ha azzal ártatlanok is áldozatuk eshetnek a támadásnak? Röviden erről szól az Eye in the Sky, persze ennél lényegesen tágabb értelemben, de a filmben nem történik más, mint nagyon fontos emberek moralizálnak erről a kérdésről - és mégis így lesz piszkosul izgalmas. Adva van a Kobra-hadművelet, amellyel Aisha Al Hady-t, az amerikai állampolgárságú férfit próbálják kézre keríteni, aki csatlakozott egy szomáliai terroristacsoporthoz. Az akció azonban komoly fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy a házban, ahova a férfi érkezett vendégségbe, egy öngyilkos merénylő készül elő. Már nem Hady elfogása, hanem likvidálása a cél, ez azonban hamar egy komoly vita tárgyát képezi az illetékeseknél. Főleg, miután egy kislány is megjelenik a célpont közelében, és innentől a rizikó még nagyobb lesz. Bár Gavin Hood munkásságát elnézve nem ugrok azonnal a filmjeire (gondolom ez érthető...), az Eye in the Sky viszont felkeltette az érdeklődése...

Hiába sikerült megdönteni a diktátor, Kadhafi hatalmát, nagy a nyugtalanság a líbiai Benghaziban. Hat amerikai ex-katona, akik biztonsági emberként mentek az országba, most kénytelenek újra fegyvert ragadni: a nagykövet titkos létesítményét ugyanis helyi erők támadják meg. Mindenképp érdemes odafigyelni, amikor Michael Bay két Transformers-film között valami egészen máson kezdi törni a fejét. Ha nem is volt egy kimondottan jó film a Pain and Gain, de legalább frissítette kicsit a szebb napokat és nívósabb produkciókat is megélt rendező karrierjét. Most egy háborús mozival rukkolt elő Bay, amely egészen felemás gondolatokat ébresztett bennem. Lényegében a 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi (a továbbiakban csak 13 Hours) pontosan olyan, amilyennek elképzelsz egy háborús mozit, ha a rendezője Michael Bay. Pátosz és hazafiasság közel két és fél órában, elképesztő akciókkal. Egy mondatban így lehet körülírni a filmet, Bay most sem árult zsákbamacskát. Bár azt ő is pontosan tud...

Saul a haláltábor berkein belül a Sonderkommando tagja, vagyis azon zsidókból álló egység, akik feltakarítanak a kivégzések után. Úgynevezett "titoktartók", akikre a piszkos munka marad, addig a pontig, amíg ki nem végzik őket, hogy új kommandó álljon össze. Valamivel jobb bánásmódban részesülnek, mint a többi táborlakó, elkülönítve élnek, de messze nincsenek fényes napjaik nekik sem. Saul egyik nap az elégetésre váró holttestek között saját fiát véli felfedezni. Úgy dönt, ha törik, ha szakad, de eltemeti a fiút. Ez persze egy koncentrációs táborban korántsem könnyű feladat.

Zajlik a vietnami háború. Kegyetlen kiképzőtiszt üvöltözik az újoncokkal, alázza meg és veti őket alá különféle szívatásoknak. Lelketlen gyilkológépeket farag belőlük, akiket aztán nyugodt szívvel lehet beküldeni a húsdarálóba úgy, hogy módszerei által minél többen éljék túl azt a borzalmat, ami rájuk vár.

Chris Kyle született redneck, aki a seregbe lépve, 9/11 után máris Irakban találta magát, ahol is idővel sikerült elérnie, hogy ő legyen a valaha élt leghírhedtebb mesterlövész. Társai egyszerűen csak Legendának hívták, míg az iraki ellenségek több ezer dollárnyi vérdíjat tűztek ki a fejére.