10 elismert film, amiért nem rajongok

Van a közízlés, és van a szubjektív vélemény. Ami valakinek egy nézhetetlen fos, az lehet, hogy másnak guilty pleasure. Amit sokan imádnak, megszórnak díjakkal és kulstátuszba emelik, az egyes embereknek egy unalmas próbálkozás. Valaki odavan a Keresztapáért, más pedig tíz percig bírja. Lehetne sorolni még a példákat, de térjünk a lényegre: az, hogy ki mit tart túlértékeltnek, egyéni vélemény. Nyilván ha a többség elismer egy filmet, abban van valami, amivel képes volt megragadni a tömeget, de ettől még nem kell leszólni azt, aki nem rajong az adott produkcióért.

Használati útmutató: ajánlott, hogy minden egyes mondatba képzeld oda a megfelelő helyre, hogy "szerintem". Ezzel csökkentve az esetleges idegtépést. Fontos, hogy vannak köztük olyan filmek is, amiket JÓNAK tartok, de nem annyira, mint amekkora hepajt csaptak köréjük.

Mivel a tetszési (illetve ez esetben nem tetszési) sorrend komoly fejfájást okozott volna, így nemes egyszerűséggel időrendbe raktam őket.

2001: Űrodüsszeia / 2001: A Space Odyssey [1968]

Űropera, mi? Valóban, a Space Osyssey baromi látványos, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy 1968-at írtunk, amikor ez a film mozikba került. Tetszett az eleje, hogy mit hoznak ki a majmos részből, rápörögtem a monolitra, valóban voltak pillanatok, amikor képes voltam belefeledkezni a látványvilágba, de már a játékidő felénél piszkosul untam. A finálé pedig olyan mértékű távolságot tart a nézővel, hogyha nincs a Wikipédia, akkor a mai napig nem tudnám, mi a francot is akartak velem közölni.


Mechanikus narancs / A Clockwork Orange [1971]

Emlékszem, néztem ezt a filmet, bejött a hangulat, az univerzum, a szlengek, de valamiért mégsem volt pozitív az élmény. Tipikusan az a klasszikus, amit inkább elismerek, mintsem szeretek, vagy akár csak kedvelek. Megértem a rajongást sokak részéről, látom én, mire fel a kultstátusz, azonban nekem egész egyszerűen egy kapufa volt, mint egy akkora gól, mint megannyi embernek, aki a kedvencei közé sorolja.


Szárnyas fejvadász / Blade Runner [1982]

A Blade Runner az a film, aminek eddig háromszor adtam esélyt. Láttam, hogy az emberek milyen imádattal tekintenek rá, miközben nekem a film inkább egy megterhelő unalom volt, mintsem pozitív élmény. Elismerem, hogy az alapötlet jó, a látvány valóban üt, mint a kád széle, ha megcsúszol a vizes fürdőszobapadlón, de nagyon sajnálom, nem tudom hova tenni. Kultusz az van, de nem látom ennek a hátterét.


Született gyilkosok / Natural Born Killers [1994]

Nem csoda, hogy a forgatókönyvért felelős Quentin Tarantino levetette a nevét a film plakátjáról. Később a dvd-borítóra, ha minden igaz visszakerült, de még neki sem tetszett ez a szabályos LSD-trip, amit Oliver Stone kiadott a kezei közül, Natural Born Killers címmel 1994-ben. Jó magam kétszer láttam, akárcsak egy korábbi film esetében, itt is bizonyos korszakaimban újra és újra megadtam neki az esélyt, mondván, csak érnem kell hozzá. De nem. És nem és nem, és nem. Mindig borzasztóan idegesítettek azok a képi megoldások, meg úgy az összkép teljes egészében. Sorry, kultfilm ide vagy oda, nálam egy hatalmas mellélövés ez a film.


Fargo [1996]

Először is: a Fargo egy... korrekt film. A Coen-tesó listámba is bekerült, igaz, csak az utolsó helyre, de ennél többre nálam nem futja. Leültem az égig érő elvárásaimmal, ami nem véletlen, hiszen ezért kaptak először díjat, és minden oldalról azt ordították a fülembe, hogy "A Fargo az igen, az a Coenék legjobbja". Ha nem is a legjobbja, de mindenképp egy elismerésre méltó film, ami egyszer még lecsúszott, de második esélyt nem hiszem, hogy kapni fog.


Gladiátor / Gladiator [2000]

Röviden, egy mondatban a véleményem: a Gladiátor remekül összefoglalja mindazt a pátoszt, mindazokat a sablonokat és giccses kliséket, illetve azt a hősmítoszt, amely miatt én személy szerint rühellem a 'pénz és Oscar'-alapon működő, Hollywoodnak nevezett szutykos gépezetet. Ennél többet tényleg nem tudok mondani.


Benjamin Button különös élete / The Curious Case of Benjamin Button [2008]

Fincher megcsinálta a saját Forrest Gumpját: különc főhős, tollpihe helyett kolibri, rákászhajó helyett vontatóhajó, részeges kapitány, háború, szerelem egy olyan lány iránt, aki még mielőtt összejönne hősünkkel, elmegy kiélni magát... És ha ezek mellett még el is tekintenénk: a Benjamin Button egy rettentő felszínes és unalmas film.


Gettómilliomos / Slumdog Millionaire [2008]

Ekkora szerencséje a világon nincs senkinek. Túl azon, hogy hősünk a Legyen Ön Is Milliomos!-ban minden kérdésnél vissza tud következtetni életének egy szakaszára, még a világ egyik legegyszerűbb kérdését is megkapja legutolsónak. De oké, lépjünk ezen túl, tegyük be annak, hogy Indiában lövésük sincs, ki az a Dumas (amit amúgy kétlek). Ezen túlhaladva a film egy raklap giccsből összetákolt, két órás nyáladzás. Értem én, hogy mit akart közölni, de gyerekek, ne már...


12 év rabszolgaság / 12 Years a Slave [2013]

Minden elismerésem Steve McQueen-é. De ez a film olyan ordas módon hajtott az Oscarra, hogy az valami förtelem. Félreértés ne essék: a film nem rossz. Megvannak a pillanatai. És azt is elhiszem, hogy a rabszolgatartós tematika egy amerikainak mennyivel másképp jön le, mint nekünk, európaiaknak. És mindenféle rasszizmus nélkül írom ezeket a sorokat, de ezt már nyolcmilliomodik alkalommal ne akarják ilyen hatásvadász filmmel előadni nekünk. Most pedig leírom, ami leginkább nyomja a szívem: a mellékszereplők közül akármelyik érdekesebb volt, mint maga a főhős.


A galaxis őrzői / Guardians of the Galaxy [2014]

A legjobb Marvel-film. Azok a poénok. Azok a karakterfejlődések. Azok a karakterek. Az a film. Azt látni kell. Mert az a legjobb. Az ám a legjobb. Ilyen és ehhez hasonló vélemények sziporkáztak a Galaxis őrzői bemutatója után, mígnem végül úgy döntöttem, akkor lessük meg, mire ez a nagy felszopás. És meglestem. És csak lestem, hogy ez most akkor mivel volt több, mint egy mezei Marvel-film? Egy mosómedvével maximum. Egy beszélő fa, akit Hodorral kéne összezárni, az "I'm Groot" pedig harmadszorra már nem vicces. Egy rém egyszerű és meglehetősen primitív történet, eggyel sem több poénnal megszórva, mint ami Tony Stark szájából hangzik el (hozzáteszem: Starknak jobban megy).


Megjegyzések

  1. Bezony vannak itt olyan filmek, amiknek kell második esélyt adni. A Fargot pl elsőre nem szerettem, néhány hónapja újranéztem és konkrétan imádtam. A Szárnyas fejvadásznál szinte ugyanaz, bár ott jobban megértelek. A Narancs az egyik kedvenc filmem, a 2001-el meg pont fordítva vagyunk :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Blade Runnert ugye háromszor láttam, gondoltam csak érnem kell hozzá, vagy valami ilyesmi. De sajnos nem jött be. Legutóbb két éve, 25 évesen néztem újra, úgyhogy egy jó darabig jegelve van a projekt :)

      A 2001... Nos, nem mondom, hogy nem nézném újra majd valamikor, de nagyon uborkaszezonnak kell lennie filmes termés szempontjából, hogy rászánjam magam :)

      Viszont don't panic: hamarosan jön a "10 rossz film, amit szeretek" lista is :P

      Törlés
  2. teljesen okés a lista, a Blade runner nálam is hasonló "státuszban" van. Nem beszélve a Gettómilliomosról. Óriási kérdőjel számomra, hogy azt a filmet miért szórták meg annyi Oscarral... pátoszos, giccses, hatásvadász...
    A Mechanikus narancs viszont szerintem hihetetlenül jó, de ott érdemes utánanézni a regénynek is, az maga a nagybetűs "zsenialitás".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Gettómilliomos Oscarja volt az, ami nálam végleg elásta az egész gálát.

      Még a végén újra megnézem a Mechanikus narancsot, akkora kedvet csináltok itt hozzá :) De nem ígérek semmit :P

      Törlés
  3. dettó, csak egyetérteni tudok, már ami az Oscar presztízsét illeti.. :/
    hehe! :) azért ne kapkodd el, csak kellő hangulatban! ;)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Nyomozós filmek

Final Cut - Hölgyeim és uraim [2012]

Turbo Kid [2015]