Páncélba zárt unalom, avagy Ghost in the Shell [2017]

Hölgyeim és uraim, a modern amerikai filmipar egy nagyon különleges mocskát köszönthetjük a klasszikus anime, a Ghost in the Shell feldolgozásában. Vannak alapanyagok, amelyeket jobb nem piszkálni - pláne nem Hollywoodnak. Na persze nem azt mondom, hogy például európai berkekben egy sokkal jobb termék született volna, de ha valamit ennyire el lehet (mondjuk ki) baszni, az nyilvánvalóan az álomgyár műve.


Ha van film a közelmúltból, vagy akár régről, amely a világon semmit nem mozgatott meg bennem, egy fikarcnyit sem ragadott magával, egyetlen másodperc erejéig sem tudott még egy hangyafasznyit sem lenyűgözni, akkor az a Ghost in the Shell filmváltozata. Ideje belátni, hogy ami keleti, az maradjon csak keleten, nem kell a nyugati popcorn-közönségnek megcsinálni a saját szája-íze szerint. Oh wait, rosszul mondtam, hiszen ha popcorn-film lenne, még talán élvezhető is lett volna valamennyire. De nem.

A Ghost in the Shell fizikailag fáj, annyira nem képes semmi kiemelkedőt mutatni, és annyira fáradtan vánszorog előre. Olyan szinten egyhangú, hogy hozzá képest bármelyik eurofos művészieskedő darab egy igazi Fury Road. Oké, az előzetes sem volt túl biztató, de egy-két vagányabb jelenetet azért beígért. Erre az a pár reményfoszlány a kész filmben maximálisan belesimul abba az érdektelen fostengerbe, amit úgy hívnak: Ghost in the Shell.


Hiába az akciójelenetek, az egésznek semmi dinamikája, mondhatni a béka segge alja egy Himalája hozzá képest. Még Scarlett Johansson sem ér a világon semmit, noha eleve nem sok esély volt rá, hogy majd pont ő viszi el a hátán a filmet, de apró reménysugár lehetett volna: hát nem lett, maximum van egy ismerős arc, ennyi.

A látvány szódával elmegy, ha bírod a túltolt CGI-t, szép és jó, bár közben eléggé színes-szagos, műanyag. Moziban talán jobban ütött volna, de még így sem bánom, hogy nem pazaroltam rá a jegy árát. Bár a színészek nem borzasztóan rosszak, de egyikük sem erőltette meg magát, nincs semmi kiemelkedő alakítás, mintha csak nem úgy el lennének.

Nem is igénytelen darab, mert látszik, hogy volt pénz mögötte, a baj tényleg csak az, hogy semmi kreativitás nem észlelhető, a lelkesedés hiánya viszont annál inkább. Mintha tényleg abban bíztak volna, hogy majd a cím eladja. Mondanám, hogy kár érte, de nem akarok hazudni. Ha eddig kihagytad, inkább nézd meg az eredetit. Ha láttad az animét, de valami bizarr oknál fogva kíváncsi vagy erre a verzióra, eszedbe ne jusson. Maximum, ha inszomniás vagy, mert arra a betegségre itt a legjobb recept nélkül kapható gyógyszer.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 100 Joint: #80-71.

Top 10: Egyhelyszínes filmek

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Top 10 igaz történeten alapuló film