Under the Shadow [2016] - Az év horrorcsemegéje

Több ilyen horror kéne. Az Under the Shadow egy iráni rendező, Babak Anvari filmje, ebből adódóan sejthető, hogy nem rendelkezik az amerikai horrorgyártás (mondhatni: a mainstream) megszámlálhatatlan, folyton visszaköszönő sallangjával. Itt nem pusztán a természetfeletti elem az, amely fenntartja a feszültséget, de még csak nem is vegytiszta horrorfilmről beszélünk.


A helyszín Teherán, a dátum pedig valamikor a nyolcvanas évekre tehető: itt tengeti mindennapjait Shideh, aki egyedül marad lányával, miután orvos férjét a frontvonalra hívják. Dúl ugyanis az Irak kontra Irán háború, a képzeletbeli óra pedig egyre közelebb és közelebb kerül ahhoz az időponthoz, amikor a rakéták megindulnak. Ugyan a nő férje, Iraj folyton nyüstöli feleségét, hogy lányukkal mielőbb fogják menekülőre, a nő hajthatatlan. Nem elég, hogy bármikor a földdel tehetik egyenlővé városukat, még a megmagyarázhatatlan, már-már természetfeletti jelenségek is felbukkannak a házban, a kislánynak pedig egy állítólagosan néma fiú beszélt történeteket dzsinnekről.

Igen, az Under the Shadow-ban sok esetben visszaköszönnek a pár évvel ezelőtti The Babadook momentumai, és bár mindkettő jó film a maga nemében, szerencsére mégis bőven más ahhoz, hogy Anvari filmje koppintásnak tűnjön. Nem azon munkálkodik, hogy minden sarkon egy ezerszer elcsépelt, olcsó ijesztgetéssel próbálja rád hozni a frászt, de ha a teljes tudatlansággal ülsz le elé, nagyon sokáig az sem válik világossá, hogy voltaképp egy horrorfilmre váltottál jegyet. Valahol ebben rejlik az Under the Shadow ereje: lassan épít, hagy időt mindenre, de főleg: fenntartja a feszültséget. Inkább a maga visszafogott tempójában tárja eléd a dolgokat, hogy aztán a fináléban elszabadítsa a poklot.


Mindezek mellett amolyan korbemutatóként is kiválóan vizsgázik Anvari mozija, amikor nem csak a pattanásig feszült helyzetet mutatja be, de azt is ábrázolja, milyen volt az élet ott és akkor: hogy egy nő csak a négy fal között lehetett önmaga, de még azt is titkolni kellett még egy egyszerű üveges előtt is, hogy videolejátszójuk van. Erre a szerepre Narges Rashidi nagyszerű választás volt, de a lányát alakító Avin Manshadi sem volt rossz, bár itt inkább az anya volt az, akinek a vállán nyugszik a film érdemi része.

Jó film, de nem mindenkinek ajánlott. Aki egy átlagos horrorestére iktatja be, az akkorát koppan, mint a ház, ellenben aki csemegére vágyik, és szereti, ha korántsem vidám műfajok keverednek, és ebben történetesen a horror is szerepet kap, na az imádni fogja.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.