The Neighbor [2016] - A szomszéd pincéje mindig véresebb

Pár éve igencsak az agyamba véstem Marcus Dunstan nevét, amikor letudtam a The Collector című horrorfilmet. Nem újította meg a műfajt, nem volt túl egyedi, de roppant feszült volt. Aztán jött a folytatás, amelyet már nem lehet ennyire dicsérni, majd eljött az idő, hogy Dunstan elszakadjon ettől a sztoritól és valami mást rendezzen. A The Neighbor viszont újfent nem egy kiemelkedő darab...


A történet főszereplője egy pitiáner bűnöző szerelmes pár, John és Rosie, valahol Mississippiben, a semmi közepén. Különféle autók farolnak be garázsukba, majd egy új rendszámmal felszerelkezve haladnak tovább, pénzt és kábítószert szállítva. A páros női tagja, Rosie unalmában folyton a szomszédot figyeli távcsövével: gyanús neki a fazon, de egyik nap, míg barátja távol van, valami egészen borzasztó dolgot vél felfedezni a férfival kapcsolatban. Amikor John hazaér, a lányt nem találja sehol, így átmegy a szomszédba...

Leszözgezném, hogy a The Neighbor csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető horrornak, ez is csak néhány jelenetnek köszönhető. Összességében ez egy thriller, a kicsit keményebb fajtából - aki borzalmakra, paráztatásra vár, az bizony koppanni fog. De annyi baj legyen, hiszen a thrillert is szeretjük, de sajnos itt sem billenünk át a pozitív mérlegre, ugyanis egy szimplán csak korrekt iparosmunka született, amelyet akár egy elsőfilmes rendező is készíthetett volna. Nincs semmi kiemelkedő momentuma, a címből könnyen leszűrhető, hogy a szomszéddal lesz valami zűr, onnantól kezdve pedig, hogy a férfi főhős az asszonykáját keresve átballag, és lassan kiderül, mi a fene folyik odaát, mi már csak legyintünk, hiszen ezt már kismilliószor láthattuk.


Ugyan maga a rendezés hangulatos, a kamerára biggyesztett szűrő is ad némi sajátosságot, de még a zenei aláfestések is egész jól passzolnak az összképhez, mégsem sikerül a filmnek egyszer sem pumpálnia bennem az adrenalint. A lassú felvezetés egy dolog, de amint beindul a gépezet, illene valami izgalmat a néző számára bocsátania, és ez nem történik meg, vagy csak nagyon ritkán, de akkor sem dobod el tőle az agyad. Szépen lassan lecsorog a film, és valamiféle tempót, érdekességet csak a fináléban sikerül diktálnia, de arra már túl késő, rég letettünk róla.

Kár érte, kár Dunstanért, komolyan szerettem volna, hogyha csak underground körökben is, de egy ütős kis horror szülessen, olyan, mint a The Collector volt anno. Potenciál lett volna, de ez inkább egy mértani pontossággal lőtt kapufa lett.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.