Megszólít az éjszaka / The Mothman Prophecies [2002]

John Klein és felesége boldogan élnek, mígnem autóbalesetet szenvednek. A nő kórházba kerül és kiderül, hogy látott valamit, ami megzavarta a vezetésben. Miután a feleség a kórházban meghal, különös rajzokat hagy maga után. Pár évvel később John eljut egy nyugat-virginiai kisvárosba, ahol az ott élők éjszakánként egy szárnyas lényt vélnek felfedezni. Pont, amilyet John felesége is lerajzolt...

A Molyember egy jó régi városi legenda egy olyan molyszerű lényről, amely ha megjelenik, akkor ott hamarosan katasztrófa fog bekövetkezni. Csak a szokásos: van, aki hisz benne, más szerint badarság, de még kép is kering róla - szóval a tipikus Loch Ness effektus. A Megszólít az éjszaka egy John A. Keel regényéből készült misztikus hangvételű thriller, néhány horrorisztikus elemmel megfűszerezve.

A film nem a tempójával fog berántani: időt kell neki hagyni, türelmesnek kell lenni, mert nagyon lassan meséli el a cselekményt. Ez valahol a hátulütője is, főleg a második felében, amikor még rápakol azzal, hogy tovább nyújtózkodik, ameddig a saját takarója ér. Ergo ez a sztori lazán elfért volna másfél órában, de Mark Pellington valamiért úgy gondolta, hogy még fél óra nem lesz problémás.

Némiképp azonban menti a menthetőt az a misztikus hangulat, amellyel felruházták a filmet: Tomandandy szinte hátborzongató zenéje rátepelszik a jelenetekre, amely a bravúros operatőri munkával, valamint a szürke, kissé kifakult képi világgal nagy rideg és félelmetes összképpé gyúródik egybe. Főleg ebben rejlik a Megszólít az éjszaka ereje, de olyannyira, hogy ez főleg egy őszi késődélutánra ajánlott film, mert nyáron bizony nagyon furcsa lesz utána a kinti napfény.

A főszereplőt alakító Richard Gere tipikusan olyan színész, akivel nincs különösebb problémám, ha a film rendben van. Hogy egy példával éljek, a Legbelső félelemben lazán elviseltem, de ahhoz kellett egy (kezdő!!!) Edward Norton is, aki ellopta a show-t. Gere itt is elbírt a szereppel, bár tény, hogy ide, ha nem is akárki, talán egy más kvalitású színész valamivel jobban passzolt volna.

Nagy kár, hogy a film a második felére megfárad, holott már egy idő után bőven leesik, mire is megy ki a játék, hova fog kifutni az egész. Néhány valóban hátborzongató jelenetet azért tartogatnak nekünk (lásd: telefonbeszélgetés), de a már annyit istenített hangulat az, ami legerősebben dominál.