Az erdei fantom / The Burning [1981]

Nyolcvanas évek, slasher-filmek, ódákat lehetne zengeni, mennyire csúcson volt a horror ezen alműfaja. Nem kellettek nagy gondolatok, sem észvesztő fordulatok, mindent átértékelő csattanók, mindössze az egyesével fogyatkozó szereplők, akiket üldöz valamiféle mániákus, általában bosszútól vezérelve.


A The Burning pontosan beleillik ebbe a szekcióba, hiszen a szóbanforgó gyilkost, az egykori mogorva tábori gondnokot annak idején ropogósra pörkölte néhány táborozó kölyök, amikor is az ártatlan tréfájuk végül tragédiába torkollott. Cropsy testét nem tudták rendbe hozni, nem nagyon merészkedik emberek közé, inkább úgy dönt, néhány évvel később meglátogatja azt a bizonyos tábort, ahol élete derékba tört, és módszeresen, egy metszőollót kezébe véve mészárolja le az aktuális táborozókat.

Akik között a jól bevált recept alapján a szokásos karakterek sorakoznak fel, kezdve a lúzertől az alfahímig, a kedves lánytól egyenesen a könnyűvérű nőcskéig. A létszám csökken, Cropsy  teszi a dolgát, miközben Tony Maylam nagyon ügyesen elrejti előlünk eltorzult arcát. Csak néhány pillanatra fedi fel, épp annyi időre, hogy lássuk, ezzel az ábrázattal mi sem mennénk le szerda reggel hétkor a sarki boltba.


Persze ma már vághatjuk ki a kukába az egész titkolózást, elég ha rákeresel pusztán a filmre, máris megcsodálhatod az első képtalálatok között Cropsy sármjának hiányát. Nem utolsó szempont az sem, hogy a The Burning nem tököl a brutalitás szintjén: a vér fröcsög, ahogy illik, ahogy az a slasher nagykönyvben megvan írva. Az egyik ok, amely miatt emlékezetes tud lenni, és ami miatt fenn tudott maradni, kultstátuszt kölcsönzött magának a film, az a kegyetlen erőszakossága. Hiszen itt még csak 1981-et írunk, igaz, megvolt már pontosan két Péntek 13, de Freddy Kruegernek például nyoma sem volt - Michael Myers pedig nem merészkedett ilyen vérfürdőbe.

Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy nagyon sok horrorfilmet annak idején sunyiban néztem meg, még kiskölyök koromban, az éjszaka leple alatt. A The Burning is pont ilyen, és bizony ezt félbe is kellett hagynom, annyira ráparáztam. Mai szemmel már nem kimondottan félelmetes, de egy nagyon szép lenyomat arról, mitől volt jó a slasher, mi hiányzik sok mai horrorfilmből, és miért is szerettük a nyolcvanas évek vérgőzös mozijait.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.