Démonok között 2. / The Conjuring 2 [2016]

Miközben a szelleműző házaspár hölgy tagja, Lorraine (Vera Farmiga) küzd a saját démonaival, Warrenék úgy döntenek, ideiglenesen nem vállalnak több munkát. Egy angliai eset miatt azonban kénytelenek repülőre ülni, hogy kivizsgálják a Hodgson család házában történő természetfeletti jelenségeket, jelentve azt az egyháznak. A helyszínre érkezve pedig - ahogy az várható volt - megdöbbentő dolgokat tapasztalnak.


Néhány éve a The Conjuring-ot elképesztő elismerés övezte, még ha nem is a túlzott egyediség miatt fogunk emlékezni rá, de párszor azért ránk hozta a frászt - igen, még a nemrégiben megejtett újranézés alkalmával is működött. A második rész híre kapcsán joggal kaptuk fel a fejünket, hiszen a főszereplők maradtak, a rendező, James Wan pedig úgyszintén. Minden esély megvolt tehát rá, hogy egy tisztességes folytatást kapjunk.

Kaptunk is.

Oké, muszáj megjegyezni, hogy James Wan egy született horror rendező. Az atmoszféra megteremtéséhez, a libabőr előidőzéséhez és a pont jókor időzített jump scare-hez maximálisan ért. Ez az ő terepe, emiatt működnek a filmjei. Akinek tetszett az első rész, nyugodt szívvel áldozhatja rá idejét a The Conjuring második részéhez, hiszen egy olyan folytatást kaptunk, amely talán még elődjét is felülmúlja. Nem titkolom egy percig sem, hogy brutális módon játszott az adrenalinommal, és legyek akármekkora horror-fan, még most is nevetek magamon, hogy milyen mértékig sikerült megijednem, nem egy és nem kettő alkalommal.


A film le sem tagadhatná, minek a folytatása, noha nem csak a visszatérő főszereplők miatt, hanem úgy maga az egész kinézet: a fakult színek, az ezúttal is zseniális operatőri munka is gondoskodott arról, hogy visszacsöppenjünk a démonok közé. Gyönyörűen, és egyben hátborzongatóan van felvéve, miközben nem tudhatjuk, mikor bukkan elő valami, amely majd felugraszt minket a helyünkről. Van, hogy megalapozzák nekünk a jump scare-t, van, hogy a semmiből jön. Van, hogy egyáltalán nem úgy kapjuk meg, ahogy számítanánk rá (az a sátras jelenet, basszus...!), de egy a lényeg: a paráztatás működik.

Amin elhasal a The Conjuring 2, az a feleslegesen elnyújtott játékidő: a film cirka negyedórával több, mint két óra, és ez sajnos megérződik rajta. Egy ponton leül a film, de ha úgy vesszük, valahol szükség is volt rá, tekintettel arra, hogy az első fele egy szinte non-stop rémisztgetés, ahol töménytelen adagokban érezzük át, milyen is az a félelem.

A finálé ezúttal szerencsére nem ment át tipikusba, ezért mindenképp pacsi jár. Tisztességes folytatás született, amely horrorként nézve mindenképp jobb, mint az első rész, de lehetett volna min faragni és csiszolgatni, így a végösszeg valahol oda lyukad ki, hogy: aki szerette a Démonok között-et, az a folytatást is szeretni fogja.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.