The Borderlands [2013]

Elcsépelt próbálkozások ide vagy oda, én magam még mindig felkapom a fejem, ha szembe jön egy found footage horror. Ne is kérdezzétek, talán ez nálam valami guilty pleasure, vagy tudomisén, mindenesetre a The Borderlands sem tűnt rossznak első blikkre, kapott hát egy esélyt.


Egy háromfős társaság indul vizsgálódni egy angol vidéki templomba, ahol annak idején egy keresztelőn különös, megmagyarázhatatlan események történtek. Minderről felvétel is készült. Vajon csak a pap trükkjeiről van szó, hogy feldobja a temploma látogatottságát, vagy tényleg természetfeletti erő lakozik a falak között?

A film lassan alapoz meg a lényegi részének, de ezt a szakaszt remekül kitöltötték arra, hogy megismerjük a karaktereket. Mindezt feldobták némi civódással, ami köztük van a hit kontra hitetlenség terén. Amikor pedig a film elkezd érdekesebbé válni és beütnek a horror elemek, nos, akkor sem gyorsítunk rá a tempóra, de legalább nem használja a már ezerszer előrántott kliséket, amelyeket más horrorfilmek minden gond nélkül vetnének be.


Megvan a misztikum, a rejtély, a kérdések, amelyek egyre csak sorakoznak a fejünk felett, és bár cseppet sem nevezném ijesztőnek, a hangulat nagyon képes rátelepedni a nézőjére, mégis valami plusz hiányzik az egészből. Ez pedig a lélek. Mert bár látszott, hogy ezt a filmet tényleg elakarták készíteni, hogy voltak jó ötleteik, de valahol a rendezés terén borul meg a dolog. Több rutinnal, nagyobb odafigyeléssel egy igazán érdekes horrorfilm születhetett volna, így viszont sikerül néha unalmas perceket is okoznia.

Finálé gyanánt ugyan kapunk egy elég feszes, mi több: klausztrofób jelenetet, itt azért felkapjuk a fejünket, így gondoskodva a film arról, hogy a végén főleg erre emlékezzünk, ne pedig a vontatott előzményekre. Nagy kár érte, mert megvolt benne a potenciál, de nagyon sok minden kihasználatlanul maradt.

Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.