Batman Superman ellen - Az igazság hajnala / Batman v Superman: Dawn of Justice [2016]
Ha van olyan film, amelynek már csak pusztán a címét kimondva garantált a teltházas moziterem, akkor az minden bizonnyal egy Batman és Superman elleni küzdelem. A két talán legikonikusabb szuperhős képregényben, animációban már fitogtatta erejét egymással szemben, és most, 2016-ra a mozivászonra is megérkeztek.
A történet a Man of Steel végével indul: amíg ott azt láthattuk, hogy Superman és Zod tábornok az égben püföli és hajigálja egymást különböző épületeknek, addig itt megérkezik Bruce Wayne (Ben Affleck) a helyszínre. Vállalatának egyik intézménye ugyanis Metropolisban van, természetesen a föld martalékává válik, és dolgozó emberek esnek áldozatuk a két kriptoni figura ütközetének. Bruce nem kicsit kapja fel ezen a vizet. Eltelik 18 hónap, Superman jelensége igencsak megosztja az embereket, és Wayne is nyomozni kezd, miközben Lex Luthor fia, Alex Luthor (Jesse Eisenberg) is szövögeti a maga kis őrült terveit.
Rögtön a lényegre is térek: a Batman v Superman: Dawn of Justice nem egy jó film és erről megannyi, zavaróbbnál zavaróbb tényező gondoskodott. Tudni kell, hogy én kapásból az Ultimate Cuttal kezdtem, amely bő félórával hosszabb, mint a moziváltozat, de a végeredményt látva nehezen tudom elképzelni, hogy sokkal-sokkal jobban tetszett volna, ha a rövidebb verziót látom. Vagyis ez nem pontosan igaz, mert az legalább kurtább. Egyrészt a vágás az, ami nagyon csúnyán elgáncsolja a filmet: a játékidő első felében mindenféle összefüggések nélkül lapátolták egymásra a jeleneteket úgy, hogy még véletlenül se érezzük azt, hogy a cselekmény gördülékenyen halad előre. Nézzük, de nem pontosan értjük, mi miért történik, ugyan valamit mindig látunk, ami képes az adott szkeccsben lekötni a figyelmünket, de iszonyat gyenge lábakon képes csak megállni. Érezzük, hogy valami nem stimmel, vagy az akciójelenetekre tartogatta Snyder az erejét, vagy vágó gyanánt behívtak valakit az utcáról.
Majd jön a nagy, várva várt összecsapás. Aláírom, itt tényleg sikerült odatenni magát Snyder-nek. Az esős, éjszakai látvánnyal felruházott bunyó nagyot szól, először a film alatt úgy éreztem, most megfogtak. De mihelyst (egy elég szánalmas fegyverletétel miatt) vége, finálé gyanánt kapunk egy vásári, tucat animációs filmet, hiszen kellett még valami a végére, hogy minden még nagyobbat szóljon. Ez volt a kegyelemdöfés, ugyanis (nem spoiler, az előzetes is mutatta) megjelenik Doomsday, a két szuperhős pedig Wonder Womannel kiegészülve csap neki oda.
A film abszolút pozitívuma azonban mégiscsak Ben Affleck. Emberek, akik anno petíciót írtak alá, hogy ne ő legyen Batman, micsoda meglepetés érhette őket, amikor Géza jött, látott és elvitte a hátán a filmet. Mellette a többiek, nos... hát... Sajnálom, de Henry Cavill-t nem tartom jó színésznek, ezt a gondolatot pedig itt maximálisan megerősítette bennem. Amikor azt a rendezői instrukciót kapta, hogy mogorván kell nézni, az inkább egy durcás kisgyermekre hasonlít, aki nem akar oviba menni, mintsem egy dühös szuperhősre. Jesse Eisenberg igazán őrült Luthor-t hozott, az pedig, hogy ezt mennyire vagy képes befogadni, azon áll vagy bukik, bírod-e magát a színészt. Én magam nem vagyok egy Eisenberg-rajongó, így engem inkább irritált a jelenléte, mintsem kezdeni tudjak vele valamit. Gal Gadot, mint Wonder Woman nem volt kifejezetten rossz, egész korrekt alakítást tett le az asztalra, de nem emelkedett ki annyira, mint amilyen tömeges felhajtást kapott a premier után.
A helyzet az, hogy Zack Snyder piszkosul ért az akciójelenetekhez, de komplett filmet most nem igazán tudott rendezni (mondom ezt úgy, hogy a Holtak hajnalát és a Watchment szeretem). Nagy teher nyomta a vállát, hiszen ez nem csak egy Man of Steel folytatás, hanem egy Batman - Superman ellen mozi, sőt, még egy Justice League felvezetés is (utóbbit is elég gyengén szánalmas módon erőltették bele), de mégsem sikerült egy koherens filmet összehoznia.
Ordas nagy sablonszöveg, de itt tényleg maximálisan érvényes: sokat markol, de keveset fog. Kurva sokat, és kurva keveset egyaránt.
A történet a Man of Steel végével indul: amíg ott azt láthattuk, hogy Superman és Zod tábornok az égben püföli és hajigálja egymást különböző épületeknek, addig itt megérkezik Bruce Wayne (Ben Affleck) a helyszínre. Vállalatának egyik intézménye ugyanis Metropolisban van, természetesen a föld martalékává válik, és dolgozó emberek esnek áldozatuk a két kriptoni figura ütközetének. Bruce nem kicsit kapja fel ezen a vizet. Eltelik 18 hónap, Superman jelensége igencsak megosztja az embereket, és Wayne is nyomozni kezd, miközben Lex Luthor fia, Alex Luthor (Jesse Eisenberg) is szövögeti a maga kis őrült terveit.
Rögtön a lényegre is térek: a Batman v Superman: Dawn of Justice nem egy jó film és erről megannyi, zavaróbbnál zavaróbb tényező gondoskodott. Tudni kell, hogy én kapásból az Ultimate Cuttal kezdtem, amely bő félórával hosszabb, mint a moziváltozat, de a végeredményt látva nehezen tudom elképzelni, hogy sokkal-sokkal jobban tetszett volna, ha a rövidebb verziót látom. Vagyis ez nem pontosan igaz, mert az legalább kurtább. Egyrészt a vágás az, ami nagyon csúnyán elgáncsolja a filmet: a játékidő első felében mindenféle összefüggések nélkül lapátolták egymásra a jeleneteket úgy, hogy még véletlenül se érezzük azt, hogy a cselekmény gördülékenyen halad előre. Nézzük, de nem pontosan értjük, mi miért történik, ugyan valamit mindig látunk, ami képes az adott szkeccsben lekötni a figyelmünket, de iszonyat gyenge lábakon képes csak megállni. Érezzük, hogy valami nem stimmel, vagy az akciójelenetekre tartogatta Snyder az erejét, vagy vágó gyanánt behívtak valakit az utcáról.
Majd jön a nagy, várva várt összecsapás. Aláírom, itt tényleg sikerült odatenni magát Snyder-nek. Az esős, éjszakai látvánnyal felruházott bunyó nagyot szól, először a film alatt úgy éreztem, most megfogtak. De mihelyst (egy elég szánalmas fegyverletétel miatt) vége, finálé gyanánt kapunk egy vásári, tucat animációs filmet, hiszen kellett még valami a végére, hogy minden még nagyobbat szóljon. Ez volt a kegyelemdöfés, ugyanis (nem spoiler, az előzetes is mutatta) megjelenik Doomsday, a két szuperhős pedig Wonder Womannel kiegészülve csap neki oda.
A film abszolút pozitívuma azonban mégiscsak Ben Affleck. Emberek, akik anno petíciót írtak alá, hogy ne ő legyen Batman, micsoda meglepetés érhette őket, amikor Géza jött, látott és elvitte a hátán a filmet. Mellette a többiek, nos... hát... Sajnálom, de Henry Cavill-t nem tartom jó színésznek, ezt a gondolatot pedig itt maximálisan megerősítette bennem. Amikor azt a rendezői instrukciót kapta, hogy mogorván kell nézni, az inkább egy durcás kisgyermekre hasonlít, aki nem akar oviba menni, mintsem egy dühös szuperhősre. Jesse Eisenberg igazán őrült Luthor-t hozott, az pedig, hogy ezt mennyire vagy képes befogadni, azon áll vagy bukik, bírod-e magát a színészt. Én magam nem vagyok egy Eisenberg-rajongó, így engem inkább irritált a jelenléte, mintsem kezdeni tudjak vele valamit. Gal Gadot, mint Wonder Woman nem volt kifejezetten rossz, egész korrekt alakítást tett le az asztalra, de nem emelkedett ki annyira, mint amilyen tömeges felhajtást kapott a premier után.
A helyzet az, hogy Zack Snyder piszkosul ért az akciójelenetekhez, de komplett filmet most nem igazán tudott rendezni (mondom ezt úgy, hogy a Holtak hajnalát és a Watchment szeretem). Nagy teher nyomta a vállát, hiszen ez nem csak egy Man of Steel folytatás, hanem egy Batman - Superman ellen mozi, sőt, még egy Justice League felvezetés is (utóbbit is elég gyengén szánalmas módon erőltették bele), de mégsem sikerült egy koherens filmet összehoznia.
Ordas nagy sablonszöveg, de itt tényleg maximálisan érvényes: sokat markol, de keveset fog. Kurva sokat, és kurva keveset egyaránt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.