Trumbo [2015]

Témáját tekintve a Trumbo-nak sokkal nagyobb port kellett volna kavarnia, mint végül kapott. Oké, Bryan Cranston-t jelölték a Legjobb Férfi Főszereplő kategóriában, és ezzel nem is lehet vitatkozni. De mégis: Dalton Trumbo, hollywoodi forgatókönyvíróként tevékenykedett a harmincas évektől kezdve a hetvenes évekig. Kommunista nézetei miatt azonban kénytelen volt egy időre börtönbe vonulni, majd álnéven írt tovább, még a klasszikus Római vakációért sem vehette át a megérdemelt Oscar-díját. Lenézték, kiközösítették, ő azonban kijátszva a rendszert, tovább alkotott társaival, akár több álnéven egyszerre gyártották a szkripteket.


Érdekes alapfelvetés, ráadásul igaz történet alapján, a Trumbo mégsem aratott hangos sikert. Ennek egyszerű oka van: a témája érdekesebb, mint maga a film. Annyi, de annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle, és nem tudom rá azt mondani egy szóval sem, hogy rossz film, de inkább korrekt, mintsem kiváló. A kivitelezés túlontúl száraz, nincsenek kimondottan katartikus pillanatok, és bár szinte mindvégig nézeti magát, de teljes mértékig sosem sikerült úgy elkapni a fonalat, hogy azt érezzem, na ez a film tud valamit.

Lényegében két dologgal foglalkozik: Trumbo meghurcoltatása, illetve a gerilla módon írt forgatókönyvek. Ebből inkább az utóbbi az, amely a film érdekesebb részét képezi, mert az író kommunizmussal való kapcsolata meglehetősen felszínesre sikeredett. Látjuk, hogy lenézik, látjuk, hogy bármi áron, de kiáll az elveiért, és azt is, hogy börtönbe zárják: hosszú, hosszú percekig foglalkoznak csak ezzel, hiszen ez is szerves része a sztorinak, de voltaképp a szokásos köröket futjuk le.


Ellenben amikor elkezdődik az írókból összetoborzott csapat álnéven való tevékenysége, na ott kezdett izgalmassá válni a történet. Éjt nappallá téve csak írnak, írnak és írnak, és ha már Dalton Trumbo neve nem szerepelhet egy stáblistán sem, marad az álnév. Enni márpedig kell, az asztalra ételt kell tenni a családnak, ehhez pedig nagyon sok forgatókönyvet kell írni. Trumbo pedig csak ehhez ért.

Bryan Cranston tényleg hihetetlen odaadással adja elő a karaktert. Végre egy filmszerep, amelyben sikerült kiteljesednie. Elég legyen a Godzilla és a Total Recall szintű mellékszerepekből: ez a férfi arra született, hogy uralja a vásznat. Ha pedig lehetőséget kap rá, él is vele, erre élő példa a Trumbo, de ha jó epizódszerepet kap, akkor is ott van a szeren, lásd: Az Argo-akció, Drive. Mellette Louis C.K., Alan Tudyk és John Goodman szintén remekeltek, de a John Wayne-t alakító David James-Elliot is megérdemel egy mondatot. Apropó, te gondoltad volna, hogy Amerika Hőse, a Herceg ilyen ellenszenves figura volt?

Bár a fenti sorokból könnyen az szűrhető le, hogy több volt a bajom a filmmel, mint ami tetszett benne, de összességében mégis egy egyszeri próbálkozást bőven megér. Türelem, igen kell hozzá. Éberség, na az sem árt. Az eddig főleg komédiákon edződött Jay Roach filmje több odafigyeléssel is készülhetett volna, de még így is - ha nem is kihagyhatatlan, de - ajánlott darab.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.