A fiú / The Boy [2016]

Greta Amerikából, a múltja elől menekülve szegődik bébiszitternek egy gazdag, angol családhoz. Egy egészen abszurd dolog fogadja, amint megérkezik a birtokra: az idős házaspár gyermeke egy bábú. Nem csak emberként, de saját gyermekükként kezelik, be kell tartani bizonyos szabályokat, amíg a szülők hosszú idő után nyaralni mennek. Greta kettesben marad a félelmetes babával, és ekkor kezdődnek csak a furcsaságok.


A Heelshire-család gyermeke, Brahms nyolc éves volt, amikor elhunyt: tűz keletkezett, őt pedig nem sikerült megmenteni. Nem sokkal később hozzájuk került ez a baba, ők pedig gyermeküket vélték benne felfedezni. Azóta ápolják, gondozzák, időben keltik, meséket olvasnak és zenét játszanak neki, de a lefekvés is időhöz van kötve, sőt, még jóéjt-puszi is jár mellé. A baba pedig csak néz, és néz, és néz...

Ó, igen, még egy "bábos" horrorfilm. Halálos hallgatás, Annabelle, lehetne sorolni, hogy milyen hasonló mozikkal rémisztgettek, vagy épp untattak minket az elmúlt években. Úgy igazából nem is lenne baj, hogy ismét ehhez az eszközhöz nyúltak, de a The Boy egy ezer és még vagy ezer sebből vérző tucathorror.


Ha még nem létezik olyan, hogy mindent átfogó horrorklisé gyűjtemény, akkor jelentem, itt van, megérkezett: William Brent Bell (Stay Alive, Az ördög benned lakozik) új filmje egy másfél órás kirakat abból, amelyek miatt egy horrorfilm rossz tud lenni. Nem csak az olcsó jump scare elemek - amelyek egy része, mint kiderül a hirtelen jött ijesztés után, hogy csak álom volt -, de maga a történet vezetés is a lehető legelhasználtabb. Amint felmerül említés szinten Greta múltjából a távol tartási végzéssel abbamaradt, rossz párkapcsolat, mi már pontosan tudjuk, hogy az illető előbb vagy utóbb megfog jelenni. Ilyen és ehhez hasonló, teljesen kiszámítható elemekből építkezik a The Boy, amelyhez képest egy Avatar már-már Eredet-szintű agytornának minősül. A pontot az i-re pedig a lehető legkiábrándítóbb fordulat teszi fel, megkoronázva az addig látottakat. Kiderül, ami kiderül, mi pedig csak annyit mondunk erre: na ne!

A film mellett szóljon azonban, hogy a hangulatot többnyire azért egész jól sikerült eltalálni: egy ódon, úri ház falai között járunk, és Angliára sem az jellemző, hogy mindig hétágra süt a nap. Komor és nyomasztó, Greta pedig elég sokat van egyedül (már amikor nem flörtölget a család segítőjével, Malcolmmal) így meglehetősen együtt tudunk érezni vele, hogy egy sápadt babával kell egy fedél alatt lennie, akit "szülei" talán nem véletlenül kezelnek hús-vér emberként.

A 'tizenkettő: egy tucat' horrorfilm mintapéldája, amely egyszer még csak-csak lecsúszik, de semmi maradandó élményt nem nyújt. Leszámítva talán azt a bizonyos babát, mert a tekintetét a mai napig nem vagyok képes kiverni a fejemből. Hiába van igényesen rendezve és felvéve, hiába látszott a vizuális törődés, a bot egyszerű forgatókönyv sajnos nagyon csúnyán lehúzta a mélybe.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.