Újjászületés / Spring [2014]
Evan élete romokban: édesanyja épphogy elhunyt rákban, ő máris kocsmai balhéba keveredik, ráadásul ott, ahol amúgy dolgozik. Kirúgják, garázdaság miatt pedig a rendőrség is keresi. Barátja unszolására úgy dönt, elmegy világot látni, ő pedig Olaszországot választja. Itt ismerkedik meg a gyönyörű Louise-szal, aki nem egy hétköznapi lány, Evan pedig végre boldognak érzi magát mellette. A lánynak azonban van egy szörnyű titka, amelyet lassan már nem tud tovább titkolni a srác előtt.
Ha az ember meghallja, hogy romantikus horror, nem véletlenül húzza a száját: két olyan műfaj, amelyet nem könnyű befogadni, ráadásul elég széles szakadék tátong közöttük. De nem lehetetlen küldetés jól összekotyvasztani a kettőt, jó példa erre az Only Lovers Left Alive, vagy jelen filmünk, a Spring.
A film elkövetői Justin Benson és Aaron Moorhead, akik ezelőtt a Resolution-t hozták össze. Ezt előzőleg nem tudtam, a Spring közben pedig végig azon járt az eszem, hogy hangulatában, visszafogott történet mesélésében mennyire hajaz a Resolution-ra a film. És láss csodát: Benson és Moorhead keze nem véletlenül lelhető fel maximálisan.
A legjobb szó a Spring-re: szép. A romantikus szál tipikusan olyan, hogy a műfajtól ózdkozók sem fognak kifutni a világból. Jó nézni, nem fordul át giccsbe, sok helyen már-már felhőtlennek tűnik. Aztán gyorsan emlékeztetnek minket arra, hogy ez bizony horror is egyben, ám ezt a felét sikerült mindenféle olcsó húzás, gagyi jump scare nélkül beilleszteni a képletbe. Maga a tudat, valamint néhány, szigorúan röpke jelenetben fedik fel a lány borzalmas titkát (nyugi, nem vámpír), amelyet a későbbiekben el is magyaráz, és itt bizony sikerült elismerően bólogatnom. Volt benne fantázia bőven.
Nem hibátlan film a Spring, lehetett volna lenyesni itt-ott a játékidőből, de ahogyan a Resolution esetében, a rendező páros itt is szívesen kalandozott el és nem akarta hamar lezavarni a történéseket. És ezúttal is a film utolsó képkockái azok, amelyek mély nyomot hagynak. Nem kihagyhatatlan darab, de ha valami egyedit akarsz látni, akkor mindenképp ajánlott.
Ha az ember meghallja, hogy romantikus horror, nem véletlenül húzza a száját: két olyan műfaj, amelyet nem könnyű befogadni, ráadásul elég széles szakadék tátong közöttük. De nem lehetetlen küldetés jól összekotyvasztani a kettőt, jó példa erre az Only Lovers Left Alive, vagy jelen filmünk, a Spring.
A film elkövetői Justin Benson és Aaron Moorhead, akik ezelőtt a Resolution-t hozták össze. Ezt előzőleg nem tudtam, a Spring közben pedig végig azon járt az eszem, hogy hangulatában, visszafogott történet mesélésében mennyire hajaz a Resolution-ra a film. És láss csodát: Benson és Moorhead keze nem véletlenül lelhető fel maximálisan.
A legjobb szó a Spring-re: szép. A romantikus szál tipikusan olyan, hogy a műfajtól ózdkozók sem fognak kifutni a világból. Jó nézni, nem fordul át giccsbe, sok helyen már-már felhőtlennek tűnik. Aztán gyorsan emlékeztetnek minket arra, hogy ez bizony horror is egyben, ám ezt a felét sikerült mindenféle olcsó húzás, gagyi jump scare nélkül beilleszteni a képletbe. Maga a tudat, valamint néhány, szigorúan röpke jelenetben fedik fel a lány borzalmas titkát (nyugi, nem vámpír), amelyet a későbbiekben el is magyaráz, és itt bizony sikerült elismerően bólogatnom. Volt benne fantázia bőven.
Nem hibátlan film a Spring, lehetett volna lenyesni itt-ott a játékidőből, de ahogyan a Resolution esetében, a rendező páros itt is szívesen kalandozott el és nem akarta hamar lezavarni a történéseket. És ezúttal is a film utolsó képkockái azok, amelyek mély nyomot hagynak. Nem kihagyhatatlan darab, de ha valami egyedit akarsz látni, akkor mindenképp ajánlott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.