Feloldozás / Resoluiton [2012]

Michael különös videó felvételeket kap a barátjáról, a zűrös múlttal rendelkező, labilis lelkiállapotó, nem mellesleg drogfüggő Chris-ről. A férfi ugyanis kiköltözött egy indián rezervátum egyik elhagyatott házába, és látszólag teljesen megőrült. Michael úgy dönt, meglátogatja barátját, hogy segítsen rajta. Miközben sorra tűnnek fel a drogdílerek, behajtva Chris tartozását, valamint az őslakosok sem hagyják őket, Michael megtudja, hogy a környéken több kutatócsoport is feltűnt már, akik különös dolgokat kerestek.

Nehéz erről a filmről írni, mert ha megakarnám hozni az igazi kedvcsinálót, akkor konkrétan lelőném a poént. Így viszont, hogy rébuszokban próbálom elmondani, mit is akar a Resolution, kénytelen vagyok annyiban hagyni a dolgot, hogy maga az alapötlet, illetve ahova végül kifut az egész, sokkal, de sokkal jobb, mint az az út, amíg odáig eljutunk. És ez sajnos csak a film utolsó, körülbelül negyedórájára jellemző. Egészen addig egy kimért darabot nézhetünk arról, hogyan próbálja egy fickó lehozni a barátját a cuccról, miközben rájön, hogy valami nem stimmel ezzel a hellyel.

Sok helyen aggatják rá a horror jelzőt, ezzel azért vitába szállnék. A Resoluiton ugyanis sokkal inkább egy misztikus thriller. Nem, a fináléban sem csap át igazán horrorba, még ha egy olyan mindfuck fordulattal is sikerül előrukkolni, amelyre aztán tényleg nem számít az egyszeri filmnéző. Nem jár messze a műfajtól, de muszáj kitérni rá, mert aki ténylegesen horrorra vágyik, az nagy valószínűséggel koppanni fog.

A film jelentős részében a két főszereplőt láthatjuk, két, viszonylag noname színészről van szó: Peter Ciella és Vinny Curran ha nem is a színészet mesterfokát teszik le az asztalra, de teljesen rendben voltak. Utóbbinak jutott a hálásabb szerep, ő a szétszórt junkie, Curran pedig teljesen korrekt alakítást nyújtott.

Egy nagyon érdekes próbálkozás a Resoluiton. Ha másért nem, az alapötletért mindenképp érdemes tenni vele egy próbát, de tessék felkészülni, hogy a nagy megoldás bizony várat magára. Egy-két, finoman elrejtett utalást találunk rá közben, aki pedig komolyabban utánanéz, melyik másik, egy sokkal ismertebb darabhoz hasonlítják a filmet, könnyen rájöhet, hova fut ki végül. Nem, nem bántam meg, de sokkal jobban össze lehetett volna rakni, hogy az összkép végül pofásabb legyen.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.