Törésvonal / San Andreas [2015]

Emmerich szelleme úgy jár köztünk, hogy a fickó még életben van. A San Andreas csillagos ötössel járja ki az Emmerich-iskola összes tagozatát, nem vesz el belőle, de nem is ad pluszt hozzá. A Holnapután és a 2012 mellé minden gond nélkül odatehető jelen filmünk is, az pedig, hogy ez mennyire jó, mindenki döntse el saját maga.

A történetről kár bőven beszélni, legyen annyi elég, hogy a Szent András törésvonalnál gigantikus erősségű földrengégek vannak kilátásban. Nincs mese, menekülni kell. Minden katasztrófafilmes sablon úgy van adagolva, mintha muszáj lenne: ott van a tudós, aki a gebasz kirobbanása előtti percekben jön rá, hogy itt bizony baj lesz. A válófélben lévő, maszkulin főhős, akinek felesége újdonsült párja egy piperkőc, gazdag fickó - nem fogjátok kitalálni, hogy milyen szemét dolgokat fog a későbbiekben művelni.

A nők teljes mértékig le vannak butítva, kivéve Rock feleségét és annak lányát. A San Andreasban szinte mindenki életképtelen, kivéve fókuszban lévő (pozitív) szereplőink, akik mindig épphogy megússzák a veszélyt, mindig résen vannak, soha nem találja el őket semmi, de mindig van idejük segíteni azon bajbajutottakon, akiknek az sem jut eszébe, hogy mondjuk vészhelyzetben fussanak.

Igen, pontosan ennyire buta film a San Andreas. A legtalálóbb képkocka, az abszolút önirónia, még ha ez nem is volt a készítők részéről szándékos, amikor láthatjuk, hogy leomlik a Hollywood felirat. És ebben a pár másodpercben minden benne van. Szó se róla, az animátorok kitettek magukért, igazi látványpornó az, amit a film nyújtani tud, de ezen kívül egy végtelenül üres végeredményt kapunk, amelynek utolsó képkockáit még mindig nem tudom hova tenni...

Nem tudom mennyire gondolták komolyan a film végét, de ha viccnek szánták, akkor Dwayne "The Rock" Johnson legalább kikacsinthatott volna a néző felé, miközben a naplementében, családját átkarolva, a lobogó amerikai zászló mellett bámulja San Francisco romjait, majd rezzenéstelen arckifejezéssel elhagyja a száját: "Újrakezdjük." Hagyok időt, Kedves Olvasó, emészd meg a dolgot.

Valahol erre a tengelyre kell belőni a San Andreas-t: Brad Peyton, a Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja, valamint az Utazás a rejtélyes szigetre rendezője most a katasztrófapornóban próbálta ki magát, de bár ne tette volna. Sajnos a film még alulról sem karcolja meg a bűnös élvezet faktort, pedig jót tett volna neki egy némileg lazább hangvétel, mert a San Andreas tényleg ott csúszik el, hogy mindezt 2015-ben még valaki komolyan gondolta. Nem is akármilyen komolyan.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.