Dope [2015]

Coming of age, azaz felnövés történeteket évről évre kapunk bőven. Valljuk be, panaszunk nem lehet, egy bizonyos szintet általában mindegyik hoz. A Dope is egy ilyen darab, megcsavarva az egészet azzal, hogy főszereplőink ezúttal feketék, kockák, méghozzá egy nagyon zűrös környéken, ahol sok jóra nem számíthatnak.

Most azonban velük is megtörténik a nagy sztori, amely egy igazi mérföldkő az életükben. Nem elég, hogy nagy dilemma a tovább tanulás, elnyomás alatt állnak az utcán a bandák által és még a suliban is lehúzzák őket folyamatosan. Kezdődik minden úgy, hogy eljutnak egy helyi, gangsta srác privát bulijába, amely aztán lövöldözésbe torkollik. Másnap kiderül, hogy előző este egyikük táskájába brutális mennyiségű drog lett elrejtve. A cucc nagyon kell egy bizonyos bűnözőnek... a sztorit pedig lehetne mesélni még hosszú ideig, mert a Dope-ban rengeteg minden történik.

Rengeteg minden, ezáltal nagyon is intenzív darabról beszélhetünk. Végig sikerül fenntartani a figyelmet, a maga sodrásával pörgeti végig a cselekményt, miközben sziporkáznak a poénok. Még ha nem is rekeszizom-gyilkos humorral dolgozik a film, de amit nyújt, az nagyon kellemes, és remekül illeszkedik a gettó-környezetbe. Abba a környezetbe, amit úgyszintén kiválóan mutat be a film. Nincsenek túlzások, de nem is dörgöli bele az arcodba, hogy itt élni mennyire rossz. Hőseink kénytelenek voltak alkalmazkodni, az ő szemükön keresztül látjuk ezt a szinte külön világot, ahol ők már megtanulták átvészelni a napokat, de mi, nézők azért kicsit megnyugszunk, hogy nem oda születtünk.

Nagyon könnyen képes az ember belerázódni a látottakba: a lazára vett hangulat, a narráció, a film egész szellemisége szinte megfogja a kezed, nehogy kizökkenj akár egy pillanatra is. Tartogat pár meglepetést, mind a cselekmény, mind a záró képkockákat illetően: sokszor amennyire komolytalan, az utolsó képkockák engem is megleptek, de akárhogy is nézem, ez bizony így tökéletes.

És a zenék. Aki szereti a hip-hop műfajt, annak a Dope maga lesz a paradicsom. Régi, old school rap zenékkel tarkították a filmet, ahogy azt a környezet úgymond megkívánja. Kapásból Naughty by Nature klasszikussal indítunk, és jönnek sorban a jobbnál jobb muzsikák, abból a bizonyos hip-hop aranykorból főleg.

Érdekes egyveleg a Dope: vicces, szórakoztató, néhol meglepően izgalmas. Fordulatos és remekül van megkoreografálva. Mindeközben pedig egy igazi felnövés történet, csak ezúttal más környezetben, amelyből sikerült kihoznia mindent.