Fantasztikus Négyes / Fantastic Four [2015]

Micsoda híre volt ennek a filmnek, te jó ég! Kapott hideget és... hideget, minden oldalról, a közönség és a kritikusok is egyöntetűen hangoztatták nemtetszésüket. És nem, túlnyomó részt nem csak azért, hogy "höhh, fekete a Fáklya, ezegyszarbazdmeg", hanem tényleg beigazolódtak a vészjósló előjelek, amelyek már a forgatás közben szivárogtak ki. Josh Trank, a független filmes rendező alaposan összerúgta a port a stúdióval, állítólag nem volt vele könnyű dolgozni, voltak utómunkálatok, a vágószobából pedig szó szerint kizárták. És itt van, megkaptuk. A végeredmény pedig...

Nem jó. Nagyon nem. Az igazat megvallva az expozíció közben nem igazán értettem, mire fel ez a nagy balhé. Teljesen korrekten indult, még ha nem is olyan színvonalon téve ezt, mint bármelyik más Marvel-történet, de teljesen lekötött. A dolog ott kezdett gyanús lenni, amikor már vészesen közeledtünk a játékidő feléhez (csak úgy mellékesen: 99 perc a film), de hőseink még mindig nem jutottak hozzá képességeikhez. Körülbelül az 50. percnél végül ez is megtörténik, és ez volt az a pont, amikor az egész produkció szépen, precízen kezdett a darabjaira hullani.

Valahol jó ötletnek tartottam, hogy a fiatalok képességeiket inkább amolyan átoknak, tehernek tartják, mintsem lehetőségnek, és szeretnének ettől megszabadulni. A gond az, hogy ez is csak említés szinten volt kifejtve, hiszen sietni kellett: basszus, mindjárt vége a filmnek. Kapkodtak, amennyire lehetett a második felében pedig annyi dolog történik, amennyi máshol kitenne egy komplett filmet.

A legnagyobb tökönszúrás pedig az volt, amikor már csak húsz perc volt vissza a filmből, és végre valahára megjelent a főgonosz.

Innentől nem kérdés, hogy vele csak egy boss-fightra futja. Megtudtuk ki ő, mit akar, elintéz pár statisztát, majd a négy fantasztikus szuperhős a nyomába ered. Összefognak, hiszen ahogy azt egy epikusnak szánt, de annál röhejesebb jelenetben kimondják: együtt erősebbek vagyunk nála. Szépen lezúzzák és hazamennek.

Hiába hurrogták le sokan előre a színészeket, őszintén szólva senkivel sem volt problémám. Nyilván nem ez a film, amellyel életük alakítását pakolhatják le az asztalra, de úgy körülbelül mind a négyen bizonyítottak már itt-ott, főleg Michael B. Jordan és Miles Teller. Ilyen az, amikor a remek, fiatal színészek nagy lelkesedéssel vágnak neki egy Marvel-filmnek, látva, hogy mennyire fut a szuperhősök sikere, és balszerencséjükre pont egy ilyen összecsapott produkcióban kötnek ki.

Mert ez a legjobb szó a Fantasztikus Négyesre: összecsapott. Ha az első felében nem is érződik annyira, a második félidőre teljesen elromlik a film, úgy konkrétan egyik percről a másikra lesz rosszabb. Volt benne potenciál, itt-ott elszórva, nagyon halványan, de átjöttek az apró ötletek, az azonban még az egyszeri moziba járónak is simán leesik, hogy itt bizony bajok lehettek a forgatáson. Hogy ez most Josh Trank hülyesége, vagy a stúdió rövid póráza miatt alakult így, azt nem tudni. Mindegy is, hiszen ezt kaptuk, ezzel kell beérni.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.