Ich seh, Ich seh / Goodnight Mommy [2014]

Elias és Lukas kilencéves ikertestvérek, az isten háta mögött élnek anyjukkal, aki nemrégiben érkezett haza egy plasztikai műtétről. Arcát kötés fedi, viselkedése pedig nagyon is különös, mintha nem is ő lenne. Felmerül a két fiúban a gondolat: vajon tényleg az anyjuk érkezett meg hozzájuk? Vagy valaki más van a maszk alatt?

Nem tudom, mi történt mostanában a horror műfajjal, de tény, hogy azért a folyamatosan érkező, szokásos gyenge minőséget produkáló tucatszarok mellett időnként érkezik pár alkotás, amely sokkal több, mint a társai. A Starry Eyes, a The Babadook, vagy akár az It Follows is mind-mind megfeleltek a műfaj követelményeinek, de mindeközben valami mást, valami sokkal többet is képesek voltak nyújtani. Az Ich seh, Ich seh is beleillik ebbe a kategóriába, ráadásul egy német darabról van szó.

Túl azon, hogy nem a klasszikus horrorélményt kapjuk, azért muszáj felhívni a figyelmet arra, hogy ez a film megfelelő türelmet igényel. Sokszor játszik a csenddel, a hosszan elnyújtott jelenetekkel, sőt, párbeszédek is alig vannak, akkor is csak annyi, amennyi muszáj. Se mellébeszélés, se szájbarágás nincs, nem tol az arcodba semmit, inkább csak sejtet. Lassú, de a feszültség mindvégig ott vibrál a levegőben. A teljesen profin összerakott előzetes nem ezt az élményt ígérte, de ahogy elkezdjük nézni a filmet, hamar tisztázódik a kép, milyen kaliberű filmre is szántuk rá magunkat: egy nagyon is rétegmozira.

Már maga az alap is borzongató tud lenni: két védtelen kisgyermek, egy nővel, aki elvileg az anyjuk, gyakorlatilag pedig minden jel arra utal, hogy mégsem. A várostól távol eső házban, ahol nem számíthatnak segítségre. Egyik különösebb esemény történik a másik után, minket pedig a nyomasztó atmoszféra, a rejtély, valamint a színészek kifogástalan alakítása is egy az egyben odaszegez a film elé.

Nagyon más élmény ez, mint amit várunk: dráma és horror ismét találkozott, adott egymásnak egy jó erős pacsit, amelyből megszületett az Ich seh, Ich seh (az angol cím amúgy sokkal ötletesebb). Nem fog mindenkinek tetszeni, megkockáztatom, hogy a többség nem fogja szeretni, de akit egyszer magába szippant, az nem menekül a végső fordulatig.


3 megjegyzés:

  1. Kb 2 hete néztem meg és az első fél óra után úgy voltam, hogy nemáár, én türelmes vagyok, de ez sok. Aztán elkezdett rohadtul tetszeni, a végére pedig valahogy brutálisan bejött az összkép. Jövő héten én is kirakom az irományt ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy úgy. Nagyon ütős darab :)

      Apropó, megnéztem közben az Amélie-t, és köszi, hogy megadtad a végső lökést. Az a film valami nagyon szeretni való! :)

      Törlés
    2. Az bizony, örülök, hogy bejött ;)

      Törlés

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.