Üzlet bármi áron / Unfinished Business [2015]
Dan Trunkman (Vince Vaughn) felmond a munkahelyén és úgy dönt, saját, konkurens céget alapít. Két társával, a nyugdíjazott Timothy-val (Tom Wilkinson) és a kezdő, félénk természetű Mike-al (Dave Franco) közösen vágnak bele a vállalkozásba, amely nehezebb, mint azt gondolták. Egyik zűrből csöppennek a másikba, miközben próbálják lenyomni a másik céget.
Ha azt mondom, hogy egy tipikus Vince Vaughn vígjátékkal van dolgunk, akkor nagyon sok mindent elárultam? Valakinek ez bejön, valakinek nem, én a magam részéről kitartok amellett, hogy ezek a komédiák nem a műfaj csúcsát képviselik, de nem is a legalját: valahol középtájt helyezkednek el, vagyis egyszer megtudom nézni, ám emlékezetes pillanatokkal nem igazán szolgál. Lecsúszik, de repetát azt nem kérsz.
Itt van a csapat úgymond frontembere, Vaughn ezúttal is a jól bevált figurát hozza, miközben a True Detective-ben jelenleg is egy olyan arcát villantja meg, amelyet eddig nagyon kevés filmben húzott elő a kalapból. Furcsa látni a kettőt egyszerre, de hát valamiből élni is kell, Vince barátunkat pedig mindig tárt karokkal várja Hollywood, ha egy tucatvígjátékról van szó. A másik karakter a már nyugalmazott Tom Wilkinson, aki csak azért akar pénzt keresni, hogy elválhasson és végre a feleségén kívül más nővel is lefeküdhessen. Dave Franco már-már túlságosan erőltetett lúzer karaktere pedig több helyzetben volt kínos, mint vicces.
Ezzel a felépítéssel voltaképp még nem is lenne gond, a humor forrásai adottak, azonban azt mondanom sem kell, hogy nem lőttek el kellő mennyiségű és minőségű patront ahhoz, hogy egy igazán felhőtlen kikapcsolódásban legyen részünk. A történetről pontosan tudod, hova fog kifutni, és hiába nem egy hosszú, mindössze másfél órás moziról beszélünk, még így is okozott fészkelődős pillanatokat.
Aki vevő Vaughn-féle vonalra, annak az Unfinished Business sem fog csalódást okozni. Meglehet nézni, de kiemelkedni nem fog pályatársai közül: a tipikus "mit nézzek szerda este?" vígjáték. Megnézed, elvagy vele, de amint vége, már el is felejtetted.
Ha azt mondom, hogy egy tipikus Vince Vaughn vígjátékkal van dolgunk, akkor nagyon sok mindent elárultam? Valakinek ez bejön, valakinek nem, én a magam részéről kitartok amellett, hogy ezek a komédiák nem a műfaj csúcsát képviselik, de nem is a legalját: valahol középtájt helyezkednek el, vagyis egyszer megtudom nézni, ám emlékezetes pillanatokkal nem igazán szolgál. Lecsúszik, de repetát azt nem kérsz.
Itt van a csapat úgymond frontembere, Vaughn ezúttal is a jól bevált figurát hozza, miközben a True Detective-ben jelenleg is egy olyan arcát villantja meg, amelyet eddig nagyon kevés filmben húzott elő a kalapból. Furcsa látni a kettőt egyszerre, de hát valamiből élni is kell, Vince barátunkat pedig mindig tárt karokkal várja Hollywood, ha egy tucatvígjátékról van szó. A másik karakter a már nyugalmazott Tom Wilkinson, aki csak azért akar pénzt keresni, hogy elválhasson és végre a feleségén kívül más nővel is lefeküdhessen. Dave Franco már-már túlságosan erőltetett lúzer karaktere pedig több helyzetben volt kínos, mint vicces.
Ezzel a felépítéssel voltaképp még nem is lenne gond, a humor forrásai adottak, azonban azt mondanom sem kell, hogy nem lőttek el kellő mennyiségű és minőségű patront ahhoz, hogy egy igazán felhőtlen kikapcsolódásban legyen részünk. A történetről pontosan tudod, hova fog kifutni, és hiába nem egy hosszú, mindössze másfél órás moziról beszélünk, még így is okozott fészkelődős pillanatokat.
Aki vevő Vaughn-féle vonalra, annak az Unfinished Business sem fog csalódást okozni. Meglehet nézni, de kiemelkedni nem fog pályatársai közül: a tipikus "mit nézzek szerda este?" vígjáték. Megnézed, elvagy vele, de amint vége, már el is felejtetted.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.