Az élet könyve / The Book of Life [2014]
Két gyermekkori jó barát verseng a szép Maria szerelméért. Azt azonban nem tudják, hogy mi minden múlik azon, melyikük nyeri el a lány kegyeit: az alvilágban a két vezér, La Muerte, az Emlékezettek királynője, valamint Xibalba, az Elfeledettek királya kötött fogadást, hogy végül melyik fiú hódítja meg a lányt? A tét pedig egyszerű: ha Xibalba nyer, átveszi az Emlékezettek földjének irányítását.
.jpg)
Egy jó animációs filmben nehéz feladat belőni azokat az arányokat, amellyel kicsiknek és nagyoknak is egyaránt kedvezhet az adott alkotás. Szerencsére egyre több olyan rajzfilm készül, amin az egész család jól szórakozhat, hiszen a mondanivaló, vagy akár csak néhány utalás a felnőtt nézőket is könnyen elkapja. A The Book of Life is pont ilyen.
A The Book of Life nálam talonban volt téve jó ideig, és ennek egyetlen oka volt, amely miatt vállalok minden megkövezést: az animációk. Szépek, egyediek, de első blikkre nagyon tartottam tőle, hogy ez másfél órában mennyire fogja bántani a szemem. Elárulom, hogy kicsit szoknom kellett, de nagyon hamar belezáródtam a baltával faragott arcú szereplők és a semmihez sem hasonlítható látványba, amely mindig okozott valami meglepetést. Igen kreatív dizájnnal van dolgunk, amelyhez sikerült egy komplex történetet is köríteni.
.jpg)
De tovább megyek: egy igazán remek világot teremtettek például a holtak világával. Ez volt az a pont, amikor érezni lehet a képkockákon átszűrődő törődést a filmmel kapcsolatban. Amikor tudod, hogy a készítők ezt szívvel-lélekkel csinálták, mert voltak jó ötleteik, és nem feltétlenül a busás összegek lebegtek a szemeik előtt (na jó, nyilván az is).
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a külsőségeken túl a koherens cselekménnyel, a mondanivalóval, a szívmelengető pillanatokkal, és még a humorral sem spóroltak, akkor kilyukadunk oda, hogy a The Book of Life voltaképp mindent tud. Bár megvannak a maga kliséi, és igen, elhangzik néhány olyan farzsebből előrángatott mondat, amellyel nap, mint nap szembetalálkozunk a Facebook-on, de mivel még mindig egy animációs filmet nézünk, így talán kicsit elnézőbbek lehetünk, hiszen megint ott tartunk, hogy: kicsiknek és nagyoknak.
Amilyen félve vettem rá magam, olyan pozitív csalódás volt a film. Bár nem az a tipikus többször nézős darab, de egyszeri alkalomra egy kiváló szórakozást nyújtott.
.jpg)
Egy jó animációs filmben nehéz feladat belőni azokat az arányokat, amellyel kicsiknek és nagyoknak is egyaránt kedvezhet az adott alkotás. Szerencsére egyre több olyan rajzfilm készül, amin az egész család jól szórakozhat, hiszen a mondanivaló, vagy akár csak néhány utalás a felnőtt nézőket is könnyen elkapja. A The Book of Life is pont ilyen.
A The Book of Life nálam talonban volt téve jó ideig, és ennek egyetlen oka volt, amely miatt vállalok minden megkövezést: az animációk. Szépek, egyediek, de első blikkre nagyon tartottam tőle, hogy ez másfél órában mennyire fogja bántani a szemem. Elárulom, hogy kicsit szoknom kellett, de nagyon hamar belezáródtam a baltával faragott arcú szereplők és a semmihez sem hasonlítható látványba, amely mindig okozott valami meglepetést. Igen kreatív dizájnnal van dolgunk, amelyhez sikerült egy komplex történetet is köríteni.
De tovább megyek: egy igazán remek világot teremtettek például a holtak világával. Ez volt az a pont, amikor érezni lehet a képkockákon átszűrődő törődést a filmmel kapcsolatban. Amikor tudod, hogy a készítők ezt szívvel-lélekkel csinálták, mert voltak jó ötleteik, és nem feltétlenül a busás összegek lebegtek a szemeik előtt (na jó, nyilván az is).
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a külsőségeken túl a koherens cselekménnyel, a mondanivalóval, a szívmelengető pillanatokkal, és még a humorral sem spóroltak, akkor kilyukadunk oda, hogy a The Book of Life voltaképp mindent tud. Bár megvannak a maga kliséi, és igen, elhangzik néhány olyan farzsebből előrángatott mondat, amellyel nap, mint nap szembetalálkozunk a Facebook-on, de mivel még mindig egy animációs filmet nézünk, így talán kicsit elnézőbbek lehetünk, hiszen megint ott tartunk, hogy: kicsiknek és nagyoknak.
Amilyen félve vettem rá magam, olyan pozitív csalódás volt a film. Bár nem az a tipikus többször nézős darab, de egyszeri alkalomra egy kiváló szórakozást nyújtott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.