Egy igaz ügy / Just Cause [1995]

Paul Armstrong (Sean Connery), az egykoron nagy nevű ügyvédet egy zaklatott, idős hölgy keresi
fel. A fia, Bobby Earl a siralomházban vár a kivégzésre, ártatlanul. A vád egy kislány megerőszakolása és meggyilkolása. Armstrong elvállalja az ügyet, majd elutazik Amerika déli részére, ahol egy egészen más világ tárul a szeme elé. Bobby szerint a vallomását úgy kényszerítették ki belőle, miután 22 órán keresztül püfölte a helyi kiskirály, a sheriff, Tanny Brown (Laurence Fishburne).

Jó rég láttam már ezt a filmet, a múltkor gondoltam egyet, nincsenek róla rossz emlékeim, bár nem minden dolog tiszta így sok év távlatából, hát újra megnézem. Röviden összefoglalva ez egy jó film... lenne. Egészen pontosan a maga idejében ez egy jó film is volt. Pedig mindössze két hibája van, nem több, de ez pont elég ahhoz, hogy lehúzza az összképet. Az első, és egyben legfontosabb a tökéletes kiszámíthatóságában burjánzik ki. Ha még nem láttál egy nyomozós filmet sem, akkor minden bizonnyal a körmeidet fogod rágni, ellenben ha képben vagy a témában, akkor jó eséllyel a film felénél kitalálod, mi is a megoldás.

A másik dolog, ami miatt kicsit megbántam az újra nézést, hiszen ez totál kiesett, az maga a vége. Az utolsó húsz perc, amolyan final fight, amelybe még egy autós üldözést is sikerült belepréselni, ezzel egy nagyon komoly kakukktojást kierőszakolva befejezés gyanánt. Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen hangulatos filmet így összecsapnak a végére. Mert bizony hangulatos, efelől nem lehet kétség. Kezdve a mocsaras, déli államok remek ábrázolásával, valamint a kisvárosi, zárt közösség bemutatása, akiknek ne mondja már meg egy Harvardon végzett ficsúr, hogy mi a teendő, tudják ők azt nagyon is jól.

Mindezek mellett a Just Cause bár nem egy pörgős darab, ellenben nagyszerűen fenntartja az érdeklődést, minden kiszámíthatósága ellenére nagyon jól van megírva. Furcsán hangozhat, de tényleg így van.

És ugye a színészek. Gondolom mondanom sem kell, Sean Connery szokásához híven zseniális, ezt a szerepet pedig egyértelműen rá írták. Rafkós vén róka, határozott megjelenéssel és éles logikával. Laurence Fishburne egy valódi geci, azzal a hetyke kis bajusszal, a fennhordott orrával szintén telitalálat volt. És itt van még Ed Harris, aki talán az egyik csúcspont, de aki még nem látta, annak eszem ágában sincs lelőni, hogy milyen szerepet tölt be.

Végezetül annyit, hogy aki régen már látta, annak nem javasolt túlzottan a megtekintés, ellenben aki eddig kihagyta, de felkeltettem a figyelmét, annak csak óvatosan! Elvárásokat nem túl magasra emelni! Simán végignézhető, de nagyon befigyelnek a kilencvenes évek tipikus filmes hibái.

6/10