Hogyan rohanj a veszTEDbe / A Million Ways to Die in the West [2014]

A szerencsétlen birkatenyésztő Albert Stark (Seth MacFarlane), miután kimagyarázza magát egy
pisztolypárbaj alól, elég rendesen hoppon marad, barátnője (Amanda Seyfried) ugyanis kidobja őt. Nem telik el sok idő, megismerkedik Louise-szal (Charlize Theron), akiről ekkor még nem tudja, hogy valójában a hírhedt bandita, Chlinch (Liam Neeson) neje. Albert időközben párbajra hívja ki volt kedvese új párját (Neil Patrick Harris), Louise pedig felkészíti őt az egy hét múlva esedékes küzdelemre.

Seth MacFarlen gyógyszere elgurult volna? Az A Million Ways to Die in the West szinte tökéletes ellenpéldája legutóbbi élőszereplős filmjének, a Ted-nek. Míg az egy rövid kis szösszenet volt, tipikus MacFarlane poénokkal, és nem is akart többet mutatni, mint amennyit felmarkolt, addig ez az új agymenés...

Na fejtsük csak ki szépen. Az első, és legszembetűnőbb probléma a filmmel, hogy MacFarlane saját magát tette be főszereplőnek. Elismerem, hogy szinkronhangként nagyon korrekt munkát végez a csávó, ellenben nulla mimikával rendelkezik, és nem sok beleéléssel képes előadni magát.

De lépjünk tovább: a film túl hosszú. Két órás mókát kapunk, az összképet elnézve pedig simán lenyisszanthattak volna fél órácskát az egészből, senkinek sem hiányzott volna. Legjobb példa erre a Giovanni Ribisi - Sarah Silverman páros jelenetei, amik tulajdonképpen nem vezetnek sehova, és maximum elsőre vicces a helyzetük, nem kell eltelnie sok időnek, hogy erőltetetté váljanak. Mint tudjuk, jó barátai MacFarlane-nek, nyilván semmi másért nem rakta őket a filmbe.

De most jön csak az igazi fekete leves: a humor. Lévén, hogy vígjátékról beszélünk, maguk a poénok nem túl működőképesek - inkább fárasztóak, de nem a jobbik fajtából. Nem egy, nem kettő, de még csak nem is három Family Guy epizódot tudnék felsorolni, amelyben a 20 perc alatt többször felnevettem, mint ebben a filmben. Viszont elég színes a skála: aki tud azon nevetni, hogy a főhős leesik a lóról, esetleg eltalálja valami, vagy egy birka arcon vizeli, az minden bizonnyal jól fog szórakozni. De akad itt még kalapba fosás, birka a háztetőn, bajusz-szopás, hallucinációs trip...

Elenyésző az igazán szórakoztató humor aránya, például a vadnyugat verbális kifigurázásán jókat mosolyogtam, kapunk azért néhány tényleg vicces dialógust, valamint két nagyon fasza cameót - sajnos az egyiket már ellőtték nekünk előre. Ja, és a Mila Kunis-poén is remek volt.

Szerencsére azért MacFarlane mellett korrekt kis kasztingot rántottak össze: Charlize Theron ennyire talán még soha sem vot dögös, nem mellesleg az alakítását sem tudnám leszólni; Liam Neeson nagyon badass, Neil Patrick Harris pedig egy igazi piperkőc szerepben tündököl. Tulajdonképpen ez a része rendben is volt a filmnek, mindenki a tehetségéhez mérten kapott teret és karaktert.

A Million Ways to Die in the West egyfelől egy nagyon jó vadnyugat fricska, másfelől viszont egy pont közepes komédia. Van, hogy szembemegy a klisékkel, máskor pedig él velük. Érezni lehetett, hogy valami nagyon maradandót próbáltak alkotni, de nálam nem verte ki a biztosítékot. Szerettem volna szeretni, de koppanás lett a vége. Csak remélni tudom, hogy jövőre a Ted 2 hozza az első rész színvonalát.

5/10