A Láncra verve már jó ideje ott tengődött a megnézendő filmek végtelen listáján, mígnem a közelmúltban elolvastam Ania Ahlborn: Vértestvérek című regényét, amelynek végén, a köszönet nyilvánításában feltűnt ezen produkció címe, mint ihlet forrás. Nem volt kérdés, hogy ez a "ráérünk vele" film azon nyomban nézős lett. A kezdő képkockákban egy fiatal fiút láthatunk egy elhagyott házban. Egy dobozban turkál, benne véres iratok: személyi igazolványok, jogosítványok. Majd hangokat hall, számolni kezd. Kinyitja az ajtót, amire tízig elér. Egy nagydarab férfi lép be rajta, egy nővel. De a nő látszólag nagyon nem akar itt lenni. Sikit, kiabál, próbál kiszabadulni a férfi karjainak szorításából. Sikertelenül. A férfi elhurcolja egy másik szobába, talán a pincébe, miközben a fiú képtelen visszatartani könnyeit, és az asztal alá bújva nézi végig az eseményeket. Majd visszaugrunk 8 hetet az időben... A cold open remekül megalapozza nekünk magát a horrort, biztosítva minket arról,
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.