Vaiana / Moana [2016]

Nem tudom, ki hogy van vele, de animáció ide vagy oda, a Disney már igazán leállhatna a dalbetétekkel. Egy-kettő még belefér, ha nagyon muszáj, de számomra meglehetősen eltudja rontani a filmélményt, ha azon görcsölök, hogy na vajon melyik pillanatban zendít rá valamelyik karakter... Ez persze lehet, hogy csak engem zavar ennyire, de a Moanát még élvezni is tudtam volna, ha nem ezen kattog az agyam.


Mert voltaképp minden adott volt egy igazán kellemes kikapcsolódáshoz, amelybe látszólag nem kis pénzt öltek bele: a látvány gyönyörű. Egyrészt a helyszín miatt, mert ez a trópusi környezet valami eszméletlenül jól néz ki, másfelől tényleg nagyon szépen mutat, még itthonról nézve is, nagy vászon nélkül. Simán el lehet merülni a látottakban, még akkor is, ha a történet nem egy nagy was ist das, de hát animációról beszélünk, az ember nem mindig várhat Agymanókat.

Moana (vagy Vaiana, ahogy tetszik) a törzsfőnök lánya a világtól elzárt szigeten. Sajnos a szigetvilág haldokolni kezd, a kókuszok rohadnak, a halászok nem járnak sikerrel. Mindez egy régi-régi história miatt, amelyet egy gyorstalpalóban kapunk meg a kezdő képsorokban. Noha a törzsfőnök a széltől is óvja lányát, azt pedig főleg tiltja neki, hogy a zátonyon túlra merészkedjen, Moana mégis elindul, hogy megkeresse a hős Mauit, akivel együtt megmenthetik a népet.


Ahogy mondtam, a történet önmagában nem egy nagy eresztés, de mégis remekül vezetik végig, ráadásul a karakterek is egytől egyig szerethetők, jól felépítettek, Maui és Moana között pedig remekül működik a kémia. A poénok nagy része is rendben van, bár az a visszamaradott kakas csak maximum kétszer volt vicces azzal, hogy a csőrét csapkodja random a padlóba. Minden, de tényleg: minden abszolút remekül működik, de nem tudtam elvonatkoztatni a zenéktől. Mély sóhajokkal nyugtáztam, amikor ismét felcsendült egy újabb dal, a köztes időkben pedig sajnos attól kellett tartanom, hogy melyik percben szólal meg még egy.

De ez könnyen meglehet, hogy csak nekem szúrta a szemem. Anno a Jégvarázsnál is ugyanez volt a bajom: teljesen jól elvoltam vele (bár a Moana szerintem jobb darab), kivéve amikor énekeltek. Sajnálom, mert egy teljesen korrekt, üdítő, de maximálisan minőségi darab született. Újra viszont nem nézném, még a dalolós részek áttekerésével sem: egynek teljesen jól elvoltam vele, még ha nem is találja fel a spanyol viaszt, sodró lendületével egy perc unalmat sem tartogat. Ami pedig még egy piros pontot érdemel: a filmből teljes mértékig mellőzték a szerelmi szálat. Ezen viszont meglepődtem.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.