Tinihorrorok. Megvolt a maguk "reneszánsza", valamikor a kilencvenes években, amikor a Sikoly , a Tudom, mit tettél tavaly nyáron , vagy a Rémségek könyve sorban követték egymást. Lehet őket szeretni, nem szeretni, de a maguk módján, ott és akkor rendben voltak. Mint az egynyári slágerelőadók, ők is eltűntek, folytatásaik általában több izzadságszaggal bírtak, mint egy hokimeccs utáni öltöző, legrosszabb esetben a videotékák legalsó polcain végezték, és azokkal együtt bontották le az épületet. A Cry Wolf közben pont az volt az érzésem, hogy megint a kilencvenes években vagyok, és az x+1. tinihorrort nézem, na nem a dobogós minőséget, sokkal inkább azt a fajtát, amely már régen is ciki lett volna. Pedig a dátum 2005, a besorolás pedig PG-13, a helyszín pedig egy bentlakásos iskola, ahova új tanuló érkezik, pont azután, hogy az egyik diáklányt meggyilkolták. Az újonc Owen hamar bekerül egy baráti társaságba, ahol azt a tréfát eszelik ki, hogy elterjesztik a pletykát a suli...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.