Elle [2016]

Az Elle kezdő képsoraiban azt láthatjuk, ahogyan egy nőt erőszakolnak otthonában, miközben macskája unottan bámulja mindezt. A maszkos támadó, munkája végeztével felkel, majd elsétál. Az áldozat, Michéle innentől ugyanúgy folytatja napját, mintha mi sem történt volna. Ugyanúgy viselkedik munkahelyén, és társalog barátaival.


Persze azért ezt-azt, néhány önvédelmi apróságot beszerez, de a látottakkal ellentétben ez nem messze nem azt jelenti, hogy ebből egy bosszúfilm fog végül kikerekedni. Rejtélyes támadója üzenetekkel bombázza a nőt, így már csak idő kérdése, hogy mikor tűnik fel újra... De nem, mondom nem: az Elle nagyon nem oda fut ki, ahova egy ilyen szinopszis után gondolnád. Kicsit sem a bosszún van a hangsúly, inkább magán a nőn, aki túlságosan uralkodó típus ahhoz, hogy az ellene elkövetett merényletet bevallva gyengének látszódjon, áldozatnak.

Arról nem is beszélve, hogy tulajdon apja egy hajdani tömeggyilkos, aki még mindig a börtönben ül, ez a tragédia pedig örökre rányomta bélyegét Michéle életére. Paul Verhoeven meglehetősen sokszínű rendezőnek bizonyul: Csillagközi Invázió, Az emlékmás, Robotzsaru, Elemi ösztön... Sok mindent rá lehet fogni, de azt, hogy megakadt volna egy stílusjegynél, azt semmiképp. Az Elle úgyszintén egy újabb különleges darab a ma már nem túl termékeny direktor filmográfiájában, hiszen nagyon sok műfajt karcolgat meg, kacskaringózik közöttük. Egyszerre erotikus, egyszerre drámai, de a thriller is nagyon erősen jelen van.


Mindez egy korántsem hétköznapi tálalásban, hiszen sokszor úgy tűnik, alig halad előre a sztori, de mégsem lehet megvádolni az unalmas jelzővel. Nem a szokványos történet mesélési elvet követi, inkább kisebb katarzisok vannak, a dózisokat elszórva kapjuk meg, miközben azt nézzük, főhősnőnk életében milyen szerepet foglal el ő maga. Igazi antihős, akivel nagyon nehezen, vagy talán semennyire nem tudunk azonosulni, hiába ő az áldozat, közben természetével, megnyilvánulásaival, apró elszólásaival bőven tesz azért, hogy hiába a súlyos esemény, mégse legyen számunkra a film legszimpatikusabb karaktere. És nem is kellett több: ezzel a felütéssel, ilyen főhősnővel már eleve adott egy roppant sötét atmoszféra, amely végigkíséri a filmet az elsőtől az utolsó percig.

Isabelle Huppert tökéletes választás volt erre a szerepre. A fókusz szinte mindvégig rajta van, így valójában a film összes többi szereplője lehetett volna bármennyire rossz (amúgy nem azok), ő akkor is maximálisan menthette volna a menthetőt.

Nem a kimondottan nyugati közönségnek készítette Verhoeven az Elle-t, így jobbára csak azok fogják élvezni, akik valami másra vágynak. Mert ez egy ízig-vérig európai thriller, ahogy az illik.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.