Haverok fegyverben / War Dogs [2016]

A háború üzlet, ez tény. Hatalmas pénzek forognak, miközben civilek többnyire parancsra, de sokszor önként bevonulva kockáztatják életüket. És amíg ők azt figyelik, melyik oldalról érkezhet a támadás, addig az érme másik oldalán a pénzemberek hatalmas lóvékat zsebelnek be... de nem csak a pénzemberek. Mert a War Dogs pont erre mutat rá: hogy bizony az átlagember, ha van elég rafinált, elég bevállalós, igen is kaphat egy-egy morzsát a tortából. Ez a morzsa pedig pont elég ahhoz, hogy megszedje magát, és egyre feljebb és feljebb törjön a képzeletbeli ranglétrán.


Todd Phillips, a Cool-túra, a Másnaposok és a Terhes társaság rendezője ezúttal egy valamicskét komolyabb gondolatmenettel a hátán elindult és megrendezte David Packouz és Efraim Diveroli igaz történetét, akik  nagyon ráfüggtek azokra a bizonyos morzsákra. David Miami Beach-en, masszőrként tengette mindennapjait, mígnem találkozott gyerekkori barátjával, aki felkarolva őt bevonta ebbe a látszólag pofonegyszerű buliba. Társak lettek, folyamatosan figyelve és lehetőleg elsőként lecsapva a kínálkozó lehetőségekre, kerülve nem egyszer meleg helyzetbe.

Amolyan felemelkedés-, plusz bukástörténet: nem egyszer láttuk, nem egyszer olvastuk, mondhatni a könyökünkön jön ki. De hadd jöjjön, amíg olyan filmek készülnek, mint a War Dogs. Todd Phillips "szájából" talán furcsa lehet egy ilyen sztori, mégis sikerült kellő mennyiségű lazaságot, könnyedséget belecsempésznie, így a végeredmény egy nagyon érdekes egyveleg: amikor kell, megnevettet, de ha arról van szó, szinte együtt érezzük a srácokkal a hurkot a nyak körül. Elvégre mégiscsak fegyverekről beszélünk, ráadásul nem egyszer kell olyan országokba utazniuk, ahova az átlagembernek még akkor sem jutna eszébe leugrani, ha megnyerné a lottó ötöst.


Könnyed szórakozás, vegyítve kiadós izgalmakkal, amelynek csak egyetlen komoly problémája van: a tempó. A War Dogs több fejezetre van osztva, egy-egy etap címe egy majdani kulcsmondat, amely elhagyja valamelyik száját - ezekből pedig nagyjából még az is besaccolható, merre halad tovább a sztori. Ezek a fejezetek nagyon széttördelik a filmet, és bár szó sincs arról, hogy szkeccsfilmre váltottunk volna jegyet, mégis hiányzik az az összetartó erő, amely egy komplex végeredményt tudna nyújtani.

Ellenben a színészek! Miles Teller lényegében a film sava, Jonah Hill pedig a borsa. Jöhetnék a szokásos sallangokkal, hogy mennyire működik a kémia kettejük között, hogy mindketten hozzák a kötelezőt, de inkább annyit mondanék: ide ők kellettek. Viszont aki képes agyfaszt kapni Hill-től, annak egy jó tanács: ő itt nagyon magát adja, már-már kiakad a Jonah Hill-mérce, na és az a röhögés...

A War Dogs nem csak egy laza kikapcsolódás, de nagyon érdekes dolgokra mutat rá, mik mennek a világban. Kicsit olyan, mintha a Fegyverneppert keresztezték volna bármelyik Todd Phillips-film szellemiségével. Bár nem kötelező tananyag, de megbánni nem fogod!


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.