Érkezés / Arrival [2016] - Az év filmje
Muszáj azzal kezdenem, hogy amíg vetítik, addig mindenképp nézzétek meg! Bízzatok bennem, higgyetek az ajnározó kritikáknak és felejtsétek el az amúgy nem túl bizalomgerjesztő előzetest: ezt a filmet látni kell! Érzelem dús, intelligens sci-fi született, ráadásul Denis Villeneuve is elérte karrierje csúcspontját.
Ha a történetről kéne írni, akkor bőven elég annyi, hogy az idegenek megérkeznek a Földre, a bolygó 12 pontjára, és várják, hogy felvegyék velük a kapcsolatot. Egy nyelvészre (Amy Adams) hárul a feladat, hogy az űrhajóra felszállva megtudja, milyen céllal jöttek? Ennél többet nem kell tudni, próbáljátok kerülni a sztori további részleteit, mert lesznek itt még meglepetések bőven.
Régen varázsolt el ennyire film, mint az Arrival. Sőt, sci-fi is régen nyűgözött le ennyire, még az amúgy remek Interstellarnak sem sikerült így a padlóhoz döngölnie. Villeneuve filmje nem markol olyan sokat, de azt maradéktalanul teljesíti, sőt, minden szempontból képes többet nyújtani, mint amit előzőleg az ember várna tőle.
A tudatos filmkészítés villan itt fel, amikor minden képkockájából sugárzik a rendezői zseni, hogy ezt a filmet tényleg elakarták készíteni, ráadásul kreatív, és nem főleg pénzemberek. Egy idegen űrhajóra felszállás még soha nem volt ennyire feszült, soha nem érezhettük át ilyen mértékben, hogy itt most mekkora tétje van a dolgoknak, nem beszélve a forgatókönyv parádés megoldásairól, amelyek idővel, amikor a mozaik minden darabkája a helyére kerül, bizony elég nagy rácsodálkozást fognak okozni. Ha az Arrival beszippant, akkor majd csak a végén fog kiköpni magából, de azt úgy, hogy a filmvégi zenével alszol el, miután már eleget pörgetted az agyad azon, mit is akart közölni veled ez a két óra. Mert ritka az ilyen produkció, amelyről ennyit lehet beszélgetni, elemezni, értelmezni.
Mindezt hollywoodi sablonokra való lebutítás nélkül. Nem rágja a szádba (helló, Nolan!), nem magyarázza túl, inkább dolgoztatja meg az agyad sokszor, így egy még felemelőbb élményben lesz részed. Ehhez nem csak Villeneuve, mint rendező, de Eric Heisserer forgatókönyvíró is kellett, aki Ted Chiang novelláját használta alapanyagul. És nem, még a színészek sem rontanak a helyzeten: ugyan Jeremy Renner is jó, de a show főleg Amy Adams vállán nyugszik: sikerült kiküszöbölnie a Man of Steel által ejtett csorbát, és itt végre úgy színészkedik, hogy leteszed a kalapod.
Tudnám én még holnap estig is dicsérni a filmet, de tényleg nem szeretnék belemenni spoilerekbe, így maradjunk annyiban, hogy aki egy igazán egyedülálló élményre vágyik, az semmiképp ne hagyja ki az Arrival-t. Mert ez nem csak az év, de az elmúlt évek legjobb filmje. Túlzás nélkül.
Ha a történetről kéne írni, akkor bőven elég annyi, hogy az idegenek megérkeznek a Földre, a bolygó 12 pontjára, és várják, hogy felvegyék velük a kapcsolatot. Egy nyelvészre (Amy Adams) hárul a feladat, hogy az űrhajóra felszállva megtudja, milyen céllal jöttek? Ennél többet nem kell tudni, próbáljátok kerülni a sztori további részleteit, mert lesznek itt még meglepetések bőven.
Régen varázsolt el ennyire film, mint az Arrival. Sőt, sci-fi is régen nyűgözött le ennyire, még az amúgy remek Interstellarnak sem sikerült így a padlóhoz döngölnie. Villeneuve filmje nem markol olyan sokat, de azt maradéktalanul teljesíti, sőt, minden szempontból képes többet nyújtani, mint amit előzőleg az ember várna tőle.
A tudatos filmkészítés villan itt fel, amikor minden képkockájából sugárzik a rendezői zseni, hogy ezt a filmet tényleg elakarták készíteni, ráadásul kreatív, és nem főleg pénzemberek. Egy idegen űrhajóra felszállás még soha nem volt ennyire feszült, soha nem érezhettük át ilyen mértékben, hogy itt most mekkora tétje van a dolgoknak, nem beszélve a forgatókönyv parádés megoldásairól, amelyek idővel, amikor a mozaik minden darabkája a helyére kerül, bizony elég nagy rácsodálkozást fognak okozni. Ha az Arrival beszippant, akkor majd csak a végén fog kiköpni magából, de azt úgy, hogy a filmvégi zenével alszol el, miután már eleget pörgetted az agyad azon, mit is akart közölni veled ez a két óra. Mert ritka az ilyen produkció, amelyről ennyit lehet beszélgetni, elemezni, értelmezni.
Mindezt hollywoodi sablonokra való lebutítás nélkül. Nem rágja a szádba (helló, Nolan!), nem magyarázza túl, inkább dolgoztatja meg az agyad sokszor, így egy még felemelőbb élményben lesz részed. Ehhez nem csak Villeneuve, mint rendező, de Eric Heisserer forgatókönyvíró is kellett, aki Ted Chiang novelláját használta alapanyagul. És nem, még a színészek sem rontanak a helyzeten: ugyan Jeremy Renner is jó, de a show főleg Amy Adams vállán nyugszik: sikerült kiküszöbölnie a Man of Steel által ejtett csorbát, és itt végre úgy színészkedik, hogy leteszed a kalapod.
Tudnám én még holnap estig is dicsérni a filmet, de tényleg nem szeretnék belemenni spoilerekbe, így maradjunk annyiban, hogy aki egy igazán egyedülálló élményre vágyik, az semmiképp ne hagyja ki az Arrival-t. Mert ez nem csak az év, de az elmúlt évek legjobb filmje. Túlzás nélkül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.