Libabőr / Goosebumps [2015]

Általános iskolás lehettem, amikor ráakadtam a helyi könyvtárban R.L. Stine könyveire. Egyszerű, ifjúsági horror könyvek voltak, könnyen fogyasztható, kicsit sem túlbonyolított fogalmazással, de mégis valami megmagyarázhatatlan függőséget okoztak. Ha az ember nekiült, két óra alatt kiolvasott egyet. Én pedig, akárhogy is számolom, talán az összes itthon megjelent Libabőr könyvet olvastam anno. Van tehát kötelékem a sorozathoz, amikor pedig bejelentették, hogy jön a nagy Goosebumps-film, egyfelől vártam, de ugyanolyan arányban tartottam is tőle.

Rob Letterman (Cápamese, Gulliver utazásai) filmje nem egyszerűen egy bizonyos Stine regényt dolgozott fel, hanem egy valamivel metább vonalra helyezte a hangsúlyt: fiatal srác az édesanyjával otthagyja a nagyvárosi életet, hogy a sokkal nyugisabb, tipikus amerikai kertvárosban leljenek némi nyugalomra. A szomszédban lakó lánnyal hamar felfigyelnek egymásra, akinek apja (Jack Black) azonban nem nézi mindezt jó szemmel. Hamar kiderül, hogy az apa nem más, mint maga R.L. Stine, akinek ha a birtokában lévő regények lapjai kinyílnak, a bennük szereplő lények életre kelnek: vérfarkas, zombik, óriás imádkozósáska, jeti és még sorolhatnánk.

Így lesz a Goosebump egyfajta tisztelgés, megemlékezés az író könyvei előtt, és ez az ötlet őszintén szólva nagyon is tetszetős. Hasonlóan nosztalgikus, mint a Pixels volt, azonban a régi idők játékai helyett most a mitikus lények okoznak némi bonyodalmat. De sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet: ahogyan maga a Libabőr könyvsorozat, így végül a film is a fiatal korosztályra lett kalibrálva. Ezzel még nem is lenne probléma, de igencsak ledegradálja például a humor vonalat, amely kimerül annyiban, hogy minden szereplő (de értsd: mindenki!) egy infantilis hülye. És még csak nem is spóroltak a poénokkal, illetve amiket annak szántak, de végül egy erőltetett mosolyt sem présel ki az emberből. Kár, mert nem feltétlenül az ilyen humorral lehet megcélozni egy közeget.

Bár tény, hogy vannak kifejezetten szórakoztató pillanatai, de maradjon meg az ifjabb korosztálynak, nekik nyugodt szívvel merem ajánlani. Ötletekben nincs hiány, ha olvastad a könyveket, néhány régi ismerőst is hamar eltudsz helyezni és tény, hogy a játékidő is tisztességesen ki lett töltve. Pusztán szórakoztatni akar, azt pedig embere válogatja, ez a fajta szórakozás bejön-e neki. Nálam ez kissé felemás, de nem éreztem elvesztegetett időnek.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.