Take Shelter [2011]

Curtis-nek (Michael Shannon) rémálmai vannak. Éjjelente, amikor álomra hajtja a fejét, valami szörnyű dolog történik vele, mindig más és más, de egy dolog közös bennük: mindnek köze van egy hatalmas viharhoz. A férfi a fejébe veszi, hogy itt bizony nagy zuhatag lesz, így nekiáll bunkert építeni, amelynek idővel a megszállottja lesz.

De vajon tényleg készül a mindent elsöprő zivatar? Vagy Curtis fejében pattant el valami? Meglehet, hiszen édesanyja skizofréniában szenved. De őt folyamatosan csak gyötrik az álmok, miközben családját és munkahelyét kockára téve készíti elő a föld alatti búvóhelyet.

A Take Shelter irtózatosan erős film. Mind témáját, mind atmoszféráját, hangulatát, és stílusát tekintve is borzasztóan kemény darab. Szinte ránehezedik a néző vállára, aki kíváncsian, ugyanakkor sajnálkozva, már-már megvetően követi nyomon Curtis lépteit, a férfi elszántságát. Látnok vagy őrült? Nem tudni, de az biztos, hogy egy bizonyos pont után már semmi más nem érdekli. Jeff Nichols komótosan meséli el a férfi kálváriáját. Lassú, megfontolt léptekkel haladunk előre. A film hagy időt, emészd csak meg a dolgokat, de ugyanakkor a kőkemény atmoszféra is pont ebben a visszafogottságban lapul.

Michael Shannon egyszerűen lebilincselő alakítást nyújt. Minden ott van a tekintetén, az összes gesztusán teljesen átjön, mennyire zseniális színész. Őszintén sajnálom, hogy holmi Zod Tábornokokra pazarolja el a tehetségét, amikor ilyet is tud. Feleségét, a férfi mellett őrlődő nőt Jessica Chastain alakítja, bár neki a másodhegedűs szerep jutott, de teljes mértékig odatette magát ő is, amennyire csak lehetett.

Nem szabad kihagyni, hogy a film operatőre, Adam Stone is milyen kiváló munkát végzett: egy vidéki, amerikai kisvárosban járunk, annak is talán a legszélén. Gondolom mindenki szeme előtt megvan a kép. Stone pedig tökéletes érzékletességgel mutatja meg nekünk ezt a helyet, ezt a tájat, egyszerűen szemetgyönyörködtető.

A Take Shelter nem az a popcorn rágcsálós fajta: rátelepszik az emberre, de amilyen erősen szippant magába a legelső percben, úgy tart magánál végig és hagy lógva a film utolsó képkockájával - mert arról bizony lehet beszélni. Bivalyerős dráma, a legnívósabb fajtából.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.