Man Up [2015]

Nancy (Lake Bell) harmincas, egyedülálló nő, nem erőssége az ismerkedés. Éppen szülei házassági évfordulójára igyekszik haza, amikor a vonaton útitársa, egy 24 éves lány kihallgatja telefonbeszélgetését, és megállapítja, hogy neki is ugyanarra a motivációs könyvre lenne szüksége, amit ő éppen olvas. A lány éppen vakrandira igyekszik és ez a könyv lesz az ismertetőjel. Ő azonban mégis otthagyja Nancy-nek, azzal a gondolattal, hogy vesz magának másikat. De a fickó, Jack (Simon Pegg) előbb pillantja meg Nancy-t.

Tekintettel arra, hogy Jack túl sokat beszél, a lánynak esélye sincs elmondania, hogy félreértésről van szó, amire pedig szóhoz jutna, már egyre jobban élvezi az ismerkedést. Az ő napjukat követhetjük nyomon, merre járnak, mikről beszélgetnek és milyen szituációkba keverednek.

Nem voltak nagy elvárásaim, összesen két tényező játszott szerepet abban, hogy bepróbáljam a Man Up-ot: Lake Bell és Simon Pegg. Fogalmam sem volt róla, mit fogok kapni, lövésem sem volt, miről szól, de egy fárasztó, zsúfolt nap végére csak beiktattam. Arra pedig én sem számítottam, hogy mennyire jó kedvre fog deríteni végül.

Nem szeretem használni ezt a kifejezést, de kénytelen leszek: a Man Up egy igazi feelgood film. Pofon egyszerű, de mégis megmosolyogtató. Nem a hahotázó nevetést próbálja kicsikarni belőled, egyszerűen megteremt egy igazán jó hangulatot, amelybe beleilleszt két maximálisan szerethető karaktert, akik ugyanannak a banális félreértésnek az áldozatai lettek. Mindketten keresik a kiutat a szürkeségből, mindketten vágynak valamire és igen hamar egy hullámhosszra kerülnek. De ugye... egyikük nem mond teljesen igazat.

Ebből adódóan könnyen kitalálható, mi is lesz a konfliktus forrása, azt pedig teljes mértékig aláírom, hogy a Man Up voltaképp olyan egyszerű, mint a faék. Ez valahol a hátulütője is, emiatt nem tudtam maximálisan élvezni, de közben olyan mértékig magába rántott, hogy esélyem sem volt szabadulni. Vigyorogtam, megállás nélkül. Nem kicsit tett hozzá a két főszereplő: Lake Bell bájos és nagyon jól hozza a harmincas, szingli nőt, Simon Pegg pedig most sem okozott csalódást. Nem hiába a kedvenc komikusom, de színésznek is legalább annyira kiváló, mint nevettetőnek.

Néha kicsit elszáll, néha kicsit túlzásokba esik, de szinte minden hibáját megtudtam bocsátani. Igen, az orromnál fogva vezetett, de erről csak az tehet, hogy milyen remekül van összerakva. Nem fogja mindenki szeretni, főleg nem annyira, mint én, de nálam simán a legjobb film, amit a közelmúltban láttam.