A szoba / Room [2015]

Joy (Brie Larson) 17 éves volt, amikor elrabolta őt egy férfi és azóta is a négy fal között kell élnie, elrabolója pedig rendszeresen bejár hozzá, hogy megerőszakolja. Időközben a lánynak született tőle egy fia, Jack (Jacob Tremblay). Az immár ötéves gyermek abban a tudatban él, hogy a Szobán kívül nincs semmi, ezzel próbálja őt anyja megóvni attól, hogy bármit is felfogjon ebből a szörnyű helyzetből.

Bár jómagam igen magasról teszek az Oscar-gálára már jó ideje, mégis muszáj megemlíteni a Room esetében, hogy négy kategóriában is jelölve lett: Legjobb rendező, Legjobb adaptált forgatókönyv, Legjobb színésznő és a Legjobb film kategóriákban. Elképesztő kritikai sikereket tudhat maga mögött, a kevésbé mainstream filmek közül pedig talán engem is ez érdekelt a legjobban.

Igen, a szinopszisból könnyen lejön, hogy nem egy vidám darabról beszélhetünk a Room esetében, sőt, épp ellenkezőleg. Egy nagyon is kegyetlen szituációról van szó, amelyben egy sínylődő anya nem tesz mást, mint a saját gyermeke védelmében fiát egy kitalált valóság tudatában neveli fel. Ott vannak bezárva egy sufniba, immár hét éve tart a fogság, s míg Joy szenved, addig Jack ebből mit sem fog fel.

A film nagyon erősen képes hatni érzelmileg a nézőjére: igazi, mély dráma ez, amely azon túl, hogy megviseli az embert, mégis képes fenntartani a figyelmet, hiszen van egy pont a filmben, amelynél kezd csak igazán izgalmassá válni a történet. Lelőni nem fogom, bár könnyen kitalálható, itt egy egészen más volumenű drámával állunk majd szemben, mint a játékidő első felében gondoltuk volna.

A főszereplő lányt alakító Brie Larson egyértelműen a Room csúcspontja: ennyire hiteles alakítást ritkán látni. Érdemes lesz rá odafigyelni, már három éve, a Short Term 12-ben is bizonyított, de itt méginkább sikerült rátennie egy (vagy akár több) lapáttal. Ugyancsak muszáj megemlíteni az idén 10 éves Jacob Tremblay-t. Lehetett vagy 8 éves a Room forgatása alatt, de nem hiszed el, hogy ez a kisfiú mit produkál ebben a két órában!

Aki esetleg falnak ment a rendező, Lenny Abrahamson előző filmjétől (Frank), az is nyugodtan adhat esélyt a Room-nak, mert ez egy egészen más tészta: lelkiállapotot nagyon is igényel, mégis egy olyan témát, olyan történetet tár a néző elé, amelyet szinte tilos kihagyni. És bár sikerül egyfajta pozitív kicsengéssel zárni a cselekményt, de, hogy ettől még nagyon is a földbe döngöl az élmény, az bizony garantált.