A visszatérő / The Revenant [2015]

Indián törzs támadja meg a prémvadászokat, akik éppen nagy munkában vannak. A menekülés során egyiküket, Hugh Glass-t medvetámadás éri, szinte félholtan végzi. Társai hátrahagyják, még azok is, akiknek felügyelni kellett volna rájuk, de John Fitzgerald inkább az irháját menti. Hugh úgy ahogy, de összeszedi magát, és elindul, hogy megbirkózzon a természettel.

Alejandro González Iñárritu. Egy név, amelyre a gyakorlott filmrajongó okkal kapja fel a fejét. De nem csak a tavalyi Oscar-gála Legjobb film kategória győztese, a Birdman miatt, hanem olyan mozik kerültek már ki a kezei alól, mint a Korcs szerelmek vagy a Bábel. Nem kérdés, tőle jöhet bármi, úgyis megnézzük. A The Revenant-ot pluszban azért is nagy várakozás előzte meg, mert korunk két, talán legjobb "fiatal" színészét is felsorakoztatja: Leonardo DiCaprio és Tom Hardy.

A The Revenant története pont annyira bot egyszerű, mint ahogy azt fentebb leírtam. Nincsenek különösebb csavarok, maximum kisebb bonyodalmak egy másik szálon, de a fókusz egy ember kálváriáján van, mi pedig páholyból nézhetjük végig azt a brutális realizmussal lefestett szenvedést, tortúrát és megpróbáltatást, amelyet átél. Medve, fagy, indiánok, vízesés, amit csak eltudsz képzelni, itt minden megtörténik. De fűti a bosszúvágy és akkor bizony nincs mese, menni kell tovább.

Egyszerűsége a film előnye és hátránya is egyben: okoz ugyan megannyi pattanásig feszült pillanatot, de mindeközben egy indokolatlanul hosszú produkcióról beszélhetünk, sokszor inkább fényképalbum, mintsem mozgóképes alkotás. Valóban gyönyörű tájakon járunk, egy kész orgazmus a szemnek ez a látvány, de úgy tűnik Iñárritu, valamint jól bevált operatőre, Emmanuel Lubezki gondoskodott arról, hogy semmiről se maradjunk le, ami a térség bemutatását illeti. De szerencsére professzionalizmusuk is visszaköszön: kapásból a film elején, az a bizonyos rajtaütés megint csak olyan volt, amit nem akartam elhinni: hosszú-hosszú, vágatlan jelenetek, amit nem kis munka összehozni.

Nem szabad elmenni egy igen fontos tényező mellett: Tom Hardy. Igen, tudom, ott van Leo, és bár kétségtelen, hogy amit kell, azt profin teszi, de a karakterének hála Tom Hardy sokkal összetettebb figurát kelt életre, ezáltal a színészi játékok mérlege is az ő térfelére billen át jobban. Egy utolsó kapzsi rohadék, akivel nem akarsz egy levegőt szívni, mert bármit megtesz azért - akár veled is -, hogy neki jobb legyen. Elképesztő, hogy mikre képes ez a színész. Túlzás lenne azt állítani, hogy lemosta a színről Leót, de, hogy hálásabb szerepet kapott, és talán még kicsit kevesebbet is van a vásznon (nem tudom, nem mértem, bocs, ha nem így van), de rá sokkal inkább fogunk emlékezni a film kapcsán.

Egy valamivel feszesebb vágás jót tett volna a filmnek, túl sok az elidőzés, a tájképes merengés, őszintén szólva nem volt indokolt a két óra. Tény, hogy beszippant, de a végére már kicsit szétültem a seggem. A mérleg szerencsére még így is bőven a pozitív oldalra billen: mondhatni egy kihagyhatatlan darab, néhány tényleg nagyon kényelmes hibával.