Zodiákus / Zodiac [2007]

Hatvanas évek vége, Észak-Kalifornia. A környéket a Zodiákus néven elhíresült sorozatgyilkos tartja rettegésben, aki folyamatosan rejtvényekkel és levelekkel bombázza az újságok szerkesztőségeit. A San Francisco Chronicle karikaturistája, Robert Graysmith-t szinte hatalmába keríti a névtelen, arctalan, már-már misztikus figura, így privát nyomozásba kezd.

Nem spoiler ha azt mondom, hogy a Zodiákust mind a mai napig nem kapták el. Voltak elég komoly gyanúsítottak az ügyben, de sosem sikerült kézre keríteni a valódi tettest. Így Hasfelmetsző Jack-hez hasonlóan a Zodiákus is amolyan "mumus" lett a sorozatgyilkosok körében. Találgatások ezerrel özönlöttek az évtizedek során, sőt, még 2007-ben is jelentkezett egy bizonyos Dennis Kauffmann, hogy az ő keresztapja volt a Zodiákus, és ezt, ha nem is közvetlen bizonyítékokkal, de alá is tudja támasztani.

David Fincher öt hosszú évvel legutóbbi filmje, a 2002-es Pánikszoba után hozta el nekünk a Zodiákust, beavatva minket a nyomozás rejtelmeibe. Unalmas, vontatott, érdektelen, nézhetetlen - az ember elég sűrűn fut bele ilyen jelzőkbe ezzel a filmmel kapcsolatban. Én viszont jövök nektek egy vallomással: amíg tavaly nem jött a Gone Girl, addig nálam a Zodiákus volt az, amely a Hetedik és a Harcosok Klubja mellett odafért volna egy Fincher Top 3-ba.

Amikor azt mondtam, hogy Fincher beavat minket a nyomozás rejtelmeibe, akkor azt értsd úgy, hogy mindezt rettentően alaposan viszi véghez. Igen, pont ezáltal nem lesz egy maximális fokozattal működő film, inkább lassú, kimért, és a franc sem gondolná, hogy mennyire precíz. Mégis, ha ezerrel összpontosítunk, és sikerül hamar helyre raknunk a fejünkben a minden oldalról dobált neveket, akkor egy nagyon is izgalmas és hatásos krimit kapunk, amely vérbeli oknyomozós darab. Nincs különösebb mellébeszélés: Fincher megakarta nekünk mutatni, hogy zajlott a hajtóvadászat a Zodiákus ellen, valamint miképp lett az ügy függője egy egyszerű képregényrajzoló, akinek kishíján a magánélete is ráment erre.

Fincher nem egyszer játszik ügyesen a hangulattal, akad néhány pillanat, amikor szabályosan végigfut a hideg a hátunkon. De az a bizonyos pincés jelenet nálam mindig kicsapja a biztosítékot, annyira hátborzongatóan sikerült megrendezni. Nem szabad elmenni a korhű ábrázolás mellett sem, amely visszarepít minket jó pár évtizedet. És nem csak a frizurák vagy az öltözködések terén csillagos ötös, egyszerűen minden maximálisan a helyén van. Szinte ott vagy a hatvanas-hetvenes években Te magad is, miközben a képkockákat bámulod.

A film főszereplője Jake Gyllenhaall, de a show egy részét Robert Downey Jr. lopja el, aki ekkor még ugyan nem öltötte magára Vasember jelmezét, de Tony Stark szelleme már itt is befigyel: piás, cinikus, igazi Downey-karakter, ami neki áll a legjobban. De van itt nekünk egy Mark Ruffalo, Anthony Edwards, Brian Cox és John Carroll Lynch - és mind remek alakítást nyújtanak.

A Zodiákus türelmet és odafigyelést igényel, de ha sikerül kellőképp ráfüggnöd, magával ránt és nem ereszt el egy pillanatra sem. Nem egy filmtörténeti remekmű, de az oknyomozós krimi-thriller filmek kedvelőinek egy igazi gyöngyszem.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.