Tíz rendezői kakukktojás

Van egy bizonyos szint, vagy akár egy bizonyos stílus, védjegy, amelyet egy nevesebb rendezőtől elvár az ember. De ha nem is várja el, legalább számít rá. Sok direktor azonban néha szakít a hagyományaival, amellyel ugyan nem mindig van gond, de valljuk be: párszor jobban tették volna, ha a helyükön maradnak és azt csinálják, amihez értenek.

Összeszedtem tíz rendezőt, nekik pedig egy-egy filmjét, amely egyáltalán nem passzol bele a munkásságukba. A félreértések elkerülése végett: nem csak negatív példákat szedtem össze, hiszen az, hogyha valaki letér az úgymond saját útjáról, nem feltétlenül jelent rosszat.

Emiatt tetszési sorrend sincs, a bemutatók alapján haladtam egytől tízig.

Martin Scorsese - Lidérces órák / After Hours [1985]

Ugyan Scorsese még viszonylag friss hús volt a piacon, amikor a Lidérces órákat elkészítette, de visszatekintve 2015-ből egy meglehetősen különc filmről van szó, ami a filmográfiáját illeti. Kissé talán szürreális élmény lehet: a főhős az éjszaka folyamán egyszerűen nem tud hazajutni, valami mindig és mindig közbejön. Szerencsére ez egy pozitív példa, ugyanis a Lidérces órák hiába kakukktojás a Scorsese-mozik közt, még így is remek élmény.

David Lynch - The Straight Story [1999]

Ha nem tudod, hogy ez egy Lynch-film, soha sem mondod meg róla. A rendező általában szereti összezavarni a nézőt, filmjei rendszerint értelmezhetetlenek az első, második, harmadik, stb. megtekintésre, azonban a The Straight Story egészen más: egy földhözragadt, emberi dráma. Kicsit vaciláltam, hogy ez, vagy az Elefántember kerüljön be a listába, de végül emellett döntöttem.

Wes Craven - A szív dallamai / Music of the Heart [1999]

Craven urat gondolom nem kell bemutatni senkinek (Nyugodjon békében!), hiszen ha horrorról van szó, akkor elkerülhetetlen az ő neve. 1999-ben azonban úgy döntött, kipróbálja magát más területen: ez pedig egy zenélős dráma, Meryl Streep főszereplésével. Bár ne tette volna...!

Christopher Nolan - Álmatlanság / Insomnia [2002]

Nolan 2000-ben berobbant a köztudatba a Mementóval, majd egy feldolgozással érkezett, ez volt az Insomnia. Jó film, jó film, de... nem az igazi. Ugyanaz a helyzet, mint Scorsese esetében: visszatekintve egy nagyon is kilógó moziról van szó, ha megnézzük, miket rendezett azóta.

Guy Ritchie - Hullámhegy / Swept Away [2002]

Soha ne vedd feleségül Madonnát, pláne nem akkor, ha már volt két olyan filmed, amelyet az egész világ körbe recskázott! A Hullámhegy egy romantikus komédia, illetve az próbál lenni. Nem csak egy letagadandó film Ritchie részéről, de pályájának legnagyobb waddafakk pillanata is.

Kevin Smith - Apja lánya / Jersey Girl [2004]

A független filmes Kevin Smith-től főként a morbid humort, a cinikus beszólásokat, a politikailag abszolút nem korrekt helyzeteket várnánk el, azonban tíz évvel azután, hogy első filmjével nagyot robbantott, egy apa-lánya drámát készített el, régi cimborája, Ben Affleck főszereplésével. Később szintén voltak hozzá képest különc filmjei (Red State, Tusk), de talán a Jersey Girl az, ami legjobban kilóg.

Quentin Tarantino - Halálbiztos / Death Proof [2007]

Igen, a Grindhouse-film. Nem rossz, szeretem, de ha a leggyengébb Tarantino-filmet kéne megemlítenem, akkor mindenképp a Halálbiztost hoznám fel. Hiába vannak benne Tarantino elemek és valóban ütős pillanatok, egy Kill Bill után azért elég komoly visszalépés. Szerencsére ezután jött a Basterds, és visszaállt a béke az univerzumban.

David Fincher - Benjamin Button különös élete / The Curious Case of Benjamin Button [2008]

Finchernek kellett egy Oscar. Ilyen egyszerű ez, kérem szépen. Egy olyan rendező, aki elkészítette a Hetediket és a Harcosok Klubját, úgy döntött, megcsinálja a Forrest Gump tompított kiadását. A történet F. Scott Fitzgerald novellája alapján íródott, a forgatókönyvben pedig az az Eric Roth is részt vett, aki lám, a Forrest Gump-ot is írta.

Guillermo del Toro - Tűzgyűrű / Pacific Rim [2013]

Horror, sötét tónusok, fantáziadús látványvilág, elképesztő képzelőerő. Guillermo del Toro nagyon otthonosan mozog ebben a környezetben, és ezért is volt furcsa látni, hogy pár évvel szörnyek vs. óriásrobotok harcát vezényelte le egy olyan blockbuster moziban, amely látványra pont annyira ütős, amennyire sztoriban üres.

David Ayer - Szabotázs / Sabotage [2014]

Most komolyan: ez mi volt? Két kiváló film, az End of Watch és a Fury között David Ayer egy végtelenül primitív, sok helyen unalmas, de főként sablonos akciófilmet hozott össze. Miért? Fogadásból? Szívességből? Akart egy Schwarzenegger-filmet? Jobban járunk, ha gyorsan elfelejtjük, mondjuk ez nem nehéz dolog, tekintettel arra, hogy már egyetlen képkockát sem tudnék felidézni belőle.