A fekete múmia átka [2015]
A helyszín egy kávézó, valamikor a harmincas években. Itt tengetik mindennapjaikat a ponyvaírók. Ihletet gyűjtenek, ötletelnek, kávéznak, konyakoznak. Martin, az új pincér első napját tölti itt, és mi voltaképp az ő szemszögén keresztül látjuk az eseményeket, ahogy a tulajdonos Armenian beavatja őt az eseményekbe, hogy mennek itt a dolgok, mit kell tudni a vendégekről. Különös események veszik kezdetét a kávézóban: a kritikailag lehúzott verseskötettel előállt Plock kénytelen alkut kötni a tulajjal. Ha megtanítja a tulaj fiát az írás fortélyaira, akkor az nem tálal ki sunyiságáról a barátnőjének, a pincérnőként dolgozó Evelinnek.
Szinte egész végig a kávézó a helyszín, így lényegében egy kamaradarabról beszélhetünk A fekete múmia átka esetében. Csak akkor "lépünk ki" ebből a térből, amikor valamelyik regényötlet megelevenedik a szemünk előtt. Így kerülünk például egy vadnyugati kocsmába egy pár perces jelenet erejéig.
A filmre egyetlen jó szó van: sziporkázó. Pattogós párbeszédek, gördülékeny cselekmény, frappánsan elejtett beszólások, röpke helyzetkomikumok. Mindezek egyvelege visz téged egy egész órán keresztül - igen, a film pont ennyire rövid. Ennyi fért bele, eddig sikerült Madarász Istinek elnyújtani, hogy ne fulladjon ki, ne fáradjon meg és ne érezzük feleslegesen hosszúnak. Azt nem mondom persze, hogy nem néztem volna tovább.
Bár több helyről hallottam már, hogy Rejtőt képtelenség vászonra vinni, és eddig akik próbálkoztak, mind belebuktak, de ha csak egy fikarcnyi köze is van az író humorának ehhez a filmhez, akkor már megvettek vele. Aki hozzám hasonlóan nem olvasott még tőle semmit, annak remek kis kiindulópont lehet ez a tévéfilm.
Mondjuk... itt is megnézheted:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.