Második esély / En chance til [2014]

Két rendőr, Andreas és Simon egy drogos párnál tesz látogatást. A szomszédok panaszkodtak az örökös üvöltözésre. A ház mocskos, kisbabájuk saját piszkában sír, embertelen körülmények közt nevelik. Hamarosan tragédia történik: Andreas kisbabája meghal. Hogy megnyugtassa feleségét, éjszaka visszamegy és megdöbbentő lépésre szánja el magát: kicseréli a két gyermeket.

A történet húrját tovább feszíti, hogy miután a junkie páros reggel megtalálja a halott csecsemőt, úgy döntenek, megszabadulnak tőle, majd a férfi, Tristan egy gyermekrablást szimulálva próbálja eltussolni a dolgot. Balszerencséjére Andreas-t küldik ki a helyszínre, aki pontosan tudja, hogy Tristan gyermeke nem úgy tűnt el, ahogy azt a férfi állítja.

Először is muszáj leszögeznem, hogy a Második esély nem finomkodik. Nem gyenge idegzetűeknek, de főleg nem kisgyermekes szülőknek készült filmről van szó. Explicit jelenetektől mentes ugyan, de a puszta felvetés, mi minden történik ebben a filmben kisbabákkal, könnyen kicsaphatja a biztosítékot. Pont emiatt egy nehezen emészthető darabról van szó.

Az alapfelütés valóban nem egy nap, mint nap látott filmes cselekmény, azonban úgy körülbelül a film felénél lassacskán szembesülünk azzal, hogy a készítőknek első körben eddig volt meg az ötletük. És látszólag itt megrekedtek kicsit. A második felében ugyanis már valamivel döcögősebben haladunk előre, de ez szerencsére nem azt jelenti, hogy a végeredmény olyannyira keserű szájízt hagyna maga után, de mégsem lesz olyan komplex az összkép, ahogyan azt a film elején gondolni mertük. Várnak még ránk ugyan váratlan fordulatok, és felvet néhány erkölcsi kérdést is, így lényegében nem lehet olyannyira haragudni rá.

Nikolaj Coster-Waldau, a sorozatrajongók Jamie Lannistere itt is erőset alakít, a film az ő személyes, illetve családi drámájára fókuszál, ő pedig maximálisan helytállt. De itt van még a dán filmek örökös színésze, Ulrich Thomsen is, akire most egy mellékszerep jutott és sajnos nem is olyan emlékezetes, mint amilyenből jó párat lerakott már az asztalra. Továbbá láthatjuk Nikolaj Lie Kaas-t, a Nyomtalanul és a Fácángyilkosok főszereplője most egy egészen más arcát villantja meg: amíg ott egy depresszív nyomozót, addig itt egy narkós állatot formál meg, és nem is akárhogy.

Ismét bebizonyosodott, hogy nyugodt szívvel lehet a dán filmek felé fordulni, ha az embernek már csömöre van az Álomgyár tucattermékeitől. Bár nem lett hibátlan a Második esély, de egy megrázó, olykor sokkoló, ugyanakkor nagyon is mély drámáról beszélhetünk. És megjárhatjuk akármilyen mélységekig a poklot a játékidő alatt, minden spoiler nélkül muszáj leírnom, hogy a film végén azért megpillantjuk a fényt az alagút végén.