A fiók / The Jacket [2005]
Jack Starks (Adrien Brody), iraki veterán, amnéziásan tér haza a háborúból. Egy fatális félreértés miatt rendőrgyilkosság vádjával bíróság elé állítják, azonban tekintettel háborús múltjára, elmegyógyintézetben köt ki. Éjjelente azonban az intézmény egyik orvosa, és annak csatlósai különös kísérletet hajtanak végre rajt: a kezelés közben Jack tizenöt évvel később tér magához. Lassan kiderül, hogy ő arra már elhunyt. Sőt, mindössze pár nappal az elmegyógyintézetbe való bezárása után vesztette életét.
Nem is olyan rég már kifejtettem, hogy mik is volnának a kedvenc időutazós filmjeim, és bizony A fiók is helyet foglalt rajt azon a listán. Pedig maga a film úgy konkrétan sok újdonságot nem tud felmutatni az időutazás témáján belül. Sőt, szinte mindent láthattunk már, ha kicsit is képben vagyunk ezen tematikában. Még az sem kizárt, hogy egyéb más időugrálós mozik is bevillanhatnak A fiók nézése közben.
Akkor, hogy lehet jó film?
Mert mégis sikerül kiválóan adagolnia a cselekményét, a fordulatait. Kevés film van, amely a maga kis egyszerűségét úgy tálalja elénk, hogy nem kezdünk el dobálózni, mondván: "úristen, ez mekkora nyúlás". A fiók megteremti a hangulatot, a saját atmoszféráját, hozzá társítja a parádés színészi alakításait, mi úgyis képesek leszünk elveszni a filmben, hogy nem lepődünk meg kimondottan a csavarokon, hiszen nagyjából számítunk rá. Igen, ilyen az, amikor egy nem túl erős forgatókönyvből a rendezői munkának hála mégis kihozható valami nagyon jó. És ez John Maybury érdeme, aki mostanság inkább sorozatozik, de elnézve amúgy nem túl impozáns életművét bátran kijelenthetjük, hogy A fiók az ő pályájának csúcsa.
Említettem azokat a bizonyos parádés színészi alakításokat. Hát igen, Adrien Brody újfent nem okozott csalódást. Nem mondom egy percig sem, hogy ez lenne a legemlékezetesebb játék tőle, de volt pár pillanat, amikor egy gyengébb színész bizony besült volna. Daniel Craig mellékszerepéről pedig csak annyit, hogy így még nem láttad a 007-est. Igen, ő is tud. És itt megmutatja. De Keira Knightley-ra sem lehet egy rossz szavunk sem.
Hangulatos, de főleg melankolikus darab A fiók. Egy időutazós dráma, némi misztikus beütéssel. Megéri a rászánt időt.
Nem is olyan rég már kifejtettem, hogy mik is volnának a kedvenc időutazós filmjeim, és bizony A fiók is helyet foglalt rajt azon a listán. Pedig maga a film úgy konkrétan sok újdonságot nem tud felmutatni az időutazás témáján belül. Sőt, szinte mindent láthattunk már, ha kicsit is képben vagyunk ezen tematikában. Még az sem kizárt, hogy egyéb más időugrálós mozik is bevillanhatnak A fiók nézése közben.
Akkor, hogy lehet jó film?
Mert mégis sikerül kiválóan adagolnia a cselekményét, a fordulatait. Kevés film van, amely a maga kis egyszerűségét úgy tálalja elénk, hogy nem kezdünk el dobálózni, mondván: "úristen, ez mekkora nyúlás". A fiók megteremti a hangulatot, a saját atmoszféráját, hozzá társítja a parádés színészi alakításait, mi úgyis képesek leszünk elveszni a filmben, hogy nem lepődünk meg kimondottan a csavarokon, hiszen nagyjából számítunk rá. Igen, ilyen az, amikor egy nem túl erős forgatókönyvből a rendezői munkának hála mégis kihozható valami nagyon jó. És ez John Maybury érdeme, aki mostanság inkább sorozatozik, de elnézve amúgy nem túl impozáns életművét bátran kijelenthetjük, hogy A fiók az ő pályájának csúcsa.
Említettem azokat a bizonyos parádés színészi alakításokat. Hát igen, Adrien Brody újfent nem okozott csalódást. Nem mondom egy percig sem, hogy ez lenne a legemlékezetesebb játék tőle, de volt pár pillanat, amikor egy gyengébb színész bizony besült volna. Daniel Craig mellékszerepéről pedig csak annyit, hogy így még nem láttad a 007-est. Igen, ő is tud. És itt megmutatja. De Keira Knightley-ra sem lehet egy rossz szavunk sem.
Hangulatos, de főleg melankolikus darab A fiók. Egy időutazós dráma, némi misztikus beütéssel. Megéri a rászánt időt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.