Citizenfour [2014]
Amit garantálni tudok, hogy a Citizenfour után egész másképp fogsz tekinteni mondjuk a telefonodra, de például egy ATM-ből való pénzfelvételkor is visszaköszön a dokumentumfilm néhány rémisztő, de igaz mondata.
.jpg)
A dokumentumfilmes Laura Poitras a megfigyelésekről, lehallgatásokról próbál átfogó anyagot készíteni, amikor is kódolt üzenetek formájában felveszi vele a kapcsolatot egy bizonyos Citizenfour. Az illető hamar felfedi neki kilétét: ő Edward Snowden, aki magasrangú adatelemzőként dolgozik az NSA-nél (Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal), és bizony tudna mit mesélni. A rendezőnő meggyőzi Snowden-t, hogy teregesse ki az amcsi szennyest. Ki is teregeti, de még hogy...
Poitras, Snowden, illetve az újságíró Glenn Greenwald egy hongkongi hotelszobába vonulnak, ahol Edward részletesen elmagyarázza, hogy az NSA miképp hallgatja le a polgárokat 9/11 óta. És nem csak a gyanús személyekre feküdtek rá: Google és YouTube keresések, Yahoo, bankkártya és mobiltelefonhasználat: konkrétan senki privát szférája sincs biztonságban. Greenwald szépen, sorban hozza le a cikkeket, Snowdenék pedig a hotelszobából követik az eseményeket, ahogy Amerikában futótűzként terjednek a hírek, és robban ki bombaként a botrány.
Az összeesküvés-elmélet gyártók, vagy csak azok megszállottjai dörzsölhetik a tenyerüket. A Citizenfour rávilágít arra, amit már sokan sejtettek a világban.
.jpg)
A film konkrétan három részre osztható: az első Poitras és Snowden "egymásra találása", amely némi fészkelődésre adhat okot, de nem kell megijedni. Ugyanis hamarosan megyünk abba a bizonyos hotelszoba, ahol csak kibújtatják a szöget a zsákból. A Citizenfour itt a legérdekesebb, Snowden elmeséli, miként zajlanak a lehallgatások, a megfigyelések, mindezt sokszor jó adag technikai halandzsával tudatja velünk, de próbálja a hétköznapi ember nyelvére is lefordítani. Az utolsó harmad a következményekre világít rá, és ekkor Snowden ki is kerül a középpontból egy jó időre. Itt sajnos megbicsaklik a film, bár továbbra is érdekes, és fenntartja a figyelmet, de már korántsem olyan lelkesedéssel csüngünk a képkockákon, mint amikor például Snowden a hotelszobában kihúzza a telefont, vagy a laptopot böngészve magára terít egy takarót - hiszen a Nagy Testvér mindent lát és mindent hall.
Így lesz a Citizenfour egy kicsit rezgő léceken álló, de összességében meghökkentő, helyenként sokkoló, de mindenképp egy érdekes dokumentumfilm.
.png)
A dokumentumfilmes Laura Poitras a megfigyelésekről, lehallgatásokról próbál átfogó anyagot készíteni, amikor is kódolt üzenetek formájában felveszi vele a kapcsolatot egy bizonyos Citizenfour. Az illető hamar felfedi neki kilétét: ő Edward Snowden, aki magasrangú adatelemzőként dolgozik az NSA-nél (Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal), és bizony tudna mit mesélni. A rendezőnő meggyőzi Snowden-t, hogy teregesse ki az amcsi szennyest. Ki is teregeti, de még hogy...
Poitras, Snowden, illetve az újságíró Glenn Greenwald egy hongkongi hotelszobába vonulnak, ahol Edward részletesen elmagyarázza, hogy az NSA miképp hallgatja le a polgárokat 9/11 óta. És nem csak a gyanús személyekre feküdtek rá: Google és YouTube keresések, Yahoo, bankkártya és mobiltelefonhasználat: konkrétan senki privát szférája sincs biztonságban. Greenwald szépen, sorban hozza le a cikkeket, Snowdenék pedig a hotelszobából követik az eseményeket, ahogy Amerikában futótűzként terjednek a hírek, és robban ki bombaként a botrány.
Az összeesküvés-elmélet gyártók, vagy csak azok megszállottjai dörzsölhetik a tenyerüket. A Citizenfour rávilágít arra, amit már sokan sejtettek a világban.
A film konkrétan három részre osztható: az első Poitras és Snowden "egymásra találása", amely némi fészkelődésre adhat okot, de nem kell megijedni. Ugyanis hamarosan megyünk abba a bizonyos hotelszoba, ahol csak kibújtatják a szöget a zsákból. A Citizenfour itt a legérdekesebb, Snowden elmeséli, miként zajlanak a lehallgatások, a megfigyelések, mindezt sokszor jó adag technikai halandzsával tudatja velünk, de próbálja a hétköznapi ember nyelvére is lefordítani. Az utolsó harmad a következményekre világít rá, és ekkor Snowden ki is kerül a középpontból egy jó időre. Itt sajnos megbicsaklik a film, bár továbbra is érdekes, és fenntartja a figyelmet, de már korántsem olyan lelkesedéssel csüngünk a képkockákon, mint amikor például Snowden a hotelszobában kihúzza a telefont, vagy a laptopot böngészve magára terít egy takarót - hiszen a Nagy Testvér mindent lát és mindent hall.
Így lesz a Citizenfour egy kicsit rezgő léceken álló, de összességében meghökkentő, helyenként sokkoló, de mindenképp egy érdekes dokumentumfilm.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.