Kibeszélő kritika: Fácángyilkosok | A Borostaszerint-blog jóvoltából
Volt szerencsém részt venni a Borostaszerint-blog egyik új rovatában, amely amolyan kibeszélős kritika, másképp fogalmazva, mint egy podcast, csak épp írott formában.
Eszmecserénk témája a dán krimi, a Fácángyilkosok volt, de kitértünk kicsit a skandináv filmekre is.
HGD: A [borostaszerint] blog új vállalkozásának lehettek most az olvasói. Röviden arról szól a történet, hogy a blogolásnak közösségi élménynek kellene lennie. Evégett szeretnék más blogok íróival újra és újra beszélgetni [a mozikban épp futó, vagy nem régiben vetített] filmekről. Az első beszélgető társam Cerka a darksidejoint.blogspot.hu/ blogról. Szeretnélek üdvözölni itt nálunk! Bár rengeteg dolog kiderül rólad a blogod ask.fm csatornájáról. De mégis arra kérlek, hogy röviden mutatkozz be nekünk, mit lehet tudni rólad, a blogodról és a blogger múltadról?
Cerka: Először is köszönöm a lehetőséget. Már sok-sok éve, hogy először virtuális tintát ragadva megosztottam a gondolataimat, igaz, eleinte még nem filmes témában, de arra sem kellett sokat várni. Cirka négy és fél évig csináltam a moziZoom nevű oldalt, amely főleg hírfolyamként funkcionált, de végül beleuntam abba lavinába, amellyel a filmipar elárasztja a fogyasztókat, kezdve az előzetes előzetesének előzetesével, a naponta megjelenő poszterekig, tv-spotok, és a többi. Így húztam egy vonalat, és ez a vonal a DarkSide Joint lett, ahol szabadon írok régi és új filmekről egyaránt, amit éppen megnézek. Filmek terén amúgy mindenevő vagyok. Néha toplistázok, vasárnaponként pedig egy bejegyzésen belül összegzem a hét fontosabb híreit. Nagyjából ennyi volna a lényeg.
HGD: A választásunk pedig Mikel Nordgaard [tavaly nálunk is nagy sikerrel vetített] Nyomtalanul című tv filmjének a folytatására, a Fácángyilkosokra esett. Amiben a Carl Mock (Nikolaj Lie Kaas) nyomozó vezette Q osztály [megoldatlan, vagy rosszul lezárt] döglött ügyeket göngyölít fel. Bár be kell vallanom, hogy csak hírről ismerem a Döglött akták című amerikai sorozatot. De nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy na a dánok is megcsinálták a "maguk" döglött aktáját. Főleg, hogy a Nyomtalanul tv film a maga alig másfél órájával jobban emlékeztet egy minőségibb krimisorozat pilotjára. Nikolaj Lie Kaas játéka is egy "a kategóriás" sorozat alakítás [szerintem kenterbe veri Michael Nyqvist "Millenium trilógiabeli" performanszát]. Ami érződik, hogy a Fácángyilkosok már sokkal jobban "szereti" a széles vásznat. Szerinted?
Cerka: Tény, hogy a Fácángyilkosokban egy sokkal összetettebb üggyel van dolgunk, ezáltal a film is egyfajta szintet lépett. A Nyomtalanul, ahogy Te is említetted, rövidebb, de bőven elfért benne az a rejtély, amit ott mutattak be nekünk. És még egy kis alapozásra is volt idő a Q-ügyosztály létrejöttét illetően. A Fácángyilkosok bő két óra, nem csak több idősíkon, de több szálon is fut eleinte, miközben mi nézők eleinte csak pislogunk, mert nem rágják a szánkba, hogy ki kicsoda. Szépen, lassan, komótosan tisztázódik a kép, ami az én krimi-rajongó lelkemnek nagyon kedves volt. Nikolaj Lie Kaas játékával az égvilágon semmi probléma, bár kicsit sablon-karakter, de mégis sokat sikerült kihozni belőle a színésznek. Michael Nyqvist-nél valóban jobb. Amit azonban sajnálok, hogy a Fácángyilkosok nagy részében a két nyomozó csak "ott van", és mintha semmiféle kémia nem lenne kettejük közt. Te hogy láttad ezt?
HGD: Valamennyire a forgatókönyv szándéka is [SPOILER ALERT: a Nyomtalanul játékidejének első tíz percében elsütött borzasztó mód közhelyes rajtaütés jelenettel, ahogy a nyomozó társai odavesznek], hogy Carlnak (N.L.K.) [társai védelme végett] senkivel se működjön a kémia. De persze értem, hogy itt másra gondolsz. De szerintem a két dán rendőr még az elején van a klasszikus rendőrtársak evolúciónak, amely kiindul a jó fiú, rossz fiú felállásból, hogy végül [a kettejük erkölcsi ítéletének közeledéséből] a buddy moviek egymás s*ggét védő bajtársi kapcsolatában végződjön. De valahol már megvan köztük a "munkamegosztás" [ha egy kicsit az érzelmekre kell hatni az Assanra, Fares Fares marad, legyen akár szó a szellemileg sérült fiúról, vagy a házasságából meneküli próbáló feleségről]. És megvoltak már az első közös szorult helyzeteik is [SPOILER ALERT: a "menetrendszerű módon" jövő jelvény elvételre, gondolok e ponton a finálék tartogatta bonyodalmakra]. Az, hogy "ott vannak" nekem is feltűnt. De én azzal magyarázom, hogy ennek a dán "döglött aktáknak" van egy olyan ambíciója, hogy a több éve eltemetett ügyek az érzelmek feltörésével "magukat oldják meg" [ez különösen a Fácángyilkosoknál van meg]. Neked mi a véleményed erről? És ezzel eljutottunk a két idősíkhoz, amiről te is beszéltél. Ami már a Nyomtalanulban is megvan. De a két ügy nem hasonlítható össze. Amíg a cselekmény a Nyomtalanulban a bűnöst esetleges módon, már, már a semmiből húzza elő [a végén], addig rengetegen félre értve a Fácánvadászok szándékát arról panaszkodnak, hogy ott már az első tíz perc után tudjuk, hogy kik a gyilkosok [holott nem az a hangsúlyos]. Ilyen módon mindkét filmben van idősíkok között ugrálás. De ez a fajta visszaemlékezés a Nyomtalanulban, hogy ne buktassák le a tettest [és azért, mert az indíték a légvégéig homályban van] eléggé bekorlátozza magát. A Fácángyilkosok forgatókönyve viszont megteheti, hogy a játékidő elejétől ránk zúdítja a visszaemlékezős szekvenciákat. Ráadásul az utóbbi filmnél ezek a visszaemlékezések impulzívabb jellegűek is [ha a film nem is, de mi mindig egy-egy szereplőhöz tudjuk őket kötni]. Engem is jobban megfogott a Fácángyilkosok története. Számomra az északi krimik egyik legnagyobb értéke, hogy tetten érnek valamiféle ösztönösebb [mélyen] az emberben lévő brutalitást. Hogy látod ezt? Hogy tetszett a Fácángyilkosok története? Írtad, hogy ennek sokkal összetettebb története van. Nem tudok elmenni a mellett, hogy ne hívjam fel a figyelmet Mikael Hafstrom Könyörtelenek című filmjére. Amely a Fácángyilkosok történetében szereplőhöz hasonló bennlakásos iskolákban lévő brutalitással foglalkozik. Amíg a Nyomtalanul indíték rendszere sokkal szájba rágósabb, addig az utóbbi történet aranyifjainak tettei sokkal nagyobb mélységből táplálkoznak. Nem tudom, hogy láttad-e a Könyörteleneket? Hogy vélekedsz a fiatalok motivációjáról? A Hafstrom film eredeti címe [Ondskan] magyarul annyit tesz, hogy "gonosz". Miben látod ennek a gonoszságnak a természetét?
Cerka: Sajnos a Könyörteleneket nem láttam, de most felkeltetted az érdeklődésem. Hát igen, bentlakásos iskolák, gazdag szülők unatkozó gyerekei, akiknek mondhatni, sínen van a jövőjük. Ezáltal úgy vélekednek, hogy ők már mindent megtehetnek. És ha úgy van, meg is tesznek. Nyilván ez is egy sztereotípia, de egy történetben remek motiváció arra, hogy túllépjenek egy bizonyos határt. Apucinak és anyucinak van annyi pénze, hogyha bajba kerülnek, úgyis kihúzzák őt a csávából. A bentlakásos iskola, mint helyszín pedig egyfajta korlátok közé szorítja őket, ők pedig nem szeretik, ha korlátozva vannak. Ezért, ha úgy van erőszakhoz folyamodnak. Mert megtehetik. Hiszen nem ugyanazt a világot élik, mint egy átlagember. Tetszik az elméleted arról, hogy (ahogy Te mondtad) "magukat oldják meg". Van benne valami. Az alagsorba száműzött páros, akiket még a kollégák sem tisztelnek. És nyilván még nem forrtak össze rendesen. Természetesen nem szeretném, hogy elvigyék valami Halálos Fegyver-szintre a kémiát köztük, na nem azért, mert az nem jó móka, egyszerűen csak nem passzolna a film atmoszférájába. Talán ez a kémia idővel csiszolódik, sokkal jobban jelen lesznek, és részben pont emiatt várom a következő regény adaptációját, amely ha minden igaz, már idén eljön, Flaskepost fra P címmel. Na persze amúgy is várnám, elvégre egy dán krimi-thriller bármikor jöhet, amíg ilyen minőséget produkálnak. Nem tudnám azonban azt mondani, hogy nem foglalkoztak a karakterekkel, de itt főleg Nikolaj Lie Kaas figurájára gondolok. Ott volt a nem kimondottan felhőtlen viszonya a gyermekével. A probléma viszont az, hogy mindez három olyan jelenetben köszönt vissza, amelyek együtt tettek ki összesen három percet. Így kicsit beleerőltetettnek éreztem sajnos. De, hogy a másik kérdésedre is válaszoljak: nagyon tetszett a Fácángyilkosok története, és megmondom őszintén, teljesen elsiklottam azon tényező mellett, hogy tudtam, ki a tettes. Annyi minden más volt, ami lekötött, hogy egy cseppet sem tudott zavarni, elvégre ebben a történetben messze nem ez volt a lényeg. Jól elvoltam én azzal, hogy a több szálat figyelve próbáljam helyre tenni a dolgokat magamban. Nem mellesleg a film meglehetősen brutális, néhány jelenet egyenesen kicsaphatja a biztosítékot. Hogy vagy ezzel? Igényli egy ilyen film a vizuális erőszakot? A hollywoodi, tucat-thrillereken edződöttek sokkot kaphatnak például azon, hogy mi volt a lány táskájában?
HGD: tavaly David Fincher Holtodiglanjában Rosamunda Pike karaktere sniccerrel vágta el egy férfi szereplő torkát [bár rég láttam ennyire "bátor" jelenetet nagyobb mozis érdeklődésre számot tartó amerikai filmtől]. De tény, hogy a Luc Besson-féle Nikita vs. A bérgyilkosnő címen futó [kimondatlanul is] remake film óta én kerülöm az európai krimik [legyen szó, akár Fincher "Millenium-trilógiára" újra gondolására irányuló ambíciójáról] amerikai újra forgatásait. Emögött az van, hogy szerintem a remakek rendre félre értelmezik az eredeti erőszakos jeleneteinek mondandóját [így rosszul is közvetítik vissza]. Ahogy a beszélgetésre készültem megnéztem Nicholas Refn Winding Pusher trilógiáját. Amely zárójelenetében egy halott férfit fellógatnak, elfolyatják a vérét, kizsigerelik és feldarabolják. A rám gyakorolt hatása a Michael Haneke-féle Benny videója nem kevésbé nyomasztó jelenetéhez mérhető. De ez az "élmény" nem mérhető egy slasher horror torture pornójához. Ami az apa-fiú mellékszálat illeti én is értetlenül nézek miatta [a dramaturgia is, evégett az új titkárnő is az állandó stáb felé mutatna]. Bizonnyal megint csak, még mindig csak az önpusztító szólam van mögötte [amiről az újonnan felvett titkárnő is panaszkodik egy ízben]. Mit szóltál Carl [idevágó] monológjához, amit az előzetesben lévő fiatal nőnek mondott? Szerinted mennyire sikerül a filmnek közvetíteni azt, hogy egy sötét közegben játszódik? No örömmel hallom, hogy jön a harmadik rész. Hál Istennek 12 kötetre rúg a regény sorozat, amiből a film táplálkozik. Amiről nem sokat beszéltünk még, és szerintem parádés az a mögötte álló operatőri munka. Bár az északi filmek nagy előnye a kitűnő fényviszony, amiben a felvételek készülhetnek. Nem néztem, hogy mekkora lehetett a film büdzséje [amiből elkészítették]. De minden bizonnyal nagyobbat látat, mint a valódi. Hogy tetszett neked a körítés (zene, operatőri munka, díszletek és a többi)?
Cerka: Örülök, hogy szóba hoztad a Fincher-féle Tetovált Lányt, mert az a remake szerintem még működik is. Noha nem ér fel az eredetihez, de David Fincher azon kevés rendezők egyike, akik képesek hangulatot teremteni, és ha úgy van, megbotránkoztatni a nézőt. Akkor Te azt a verziót nem is láttad? Pedig egy próbát megér. Carl monológjában sok minden benne van. Remekül körülírja a férfi hozzáállását az élethez, illetve a hivatásához, bár szerintem már abból a néhány mondatból kiválóan átjön, hogy a hivatása egyben az élete is. Te is ezt láttad benne? Úgy gondolom, a film zseniálisan átadta a sötét közeget, és ez egy nagyon nagy ereje az európai krimik jelentős részének. Hihetetlenül sötét tónusú, nyomasztó hangulattal vannak felruházva, és már pusztán egy ártatlan képkockából átjön, hogy még csak a környéken sem szeretnél élni, nem hogy a történtek részese lenni. Kiváló példa továbbá a tavalyi, belga De Behandeling, ami egy elég kemény gyomrosként szolgált. És bevallom, nekem pont emiatt a sötét tónus miatt tetszett tavaly az amerikai Sírok között, jobban, mint talán megérdemelné. Nem volt egy jó film, de emlékeztetett a skandináv mozik atmoszférájára. Sajnos hiánycikk Amerikában a bevállalós thriller, vagy a krimi, ami még jó is. Néha jön egy Fogságban, egy Holtodiglan, de ki is fújt a dolog. Amire pedig céloztál a kérdésedben (operatőri munka, zenék, stb): csak kalaplengetéssel tudok reagálni. Minden kis apróság a helyén van, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a Fácángyilkosok egy ennyire maradandó élményt nyújtson. A vizualitás fontos, és ha már maga a téma eleve sötét vizekre visz minket, akkor ezt elsősorban így tudják az emberbe sulykolni, úgy gondolom. Remek alapozás. Te hogy vagy ezzel, neked is ennyire tetszett?
HGD: nem láttam, pedig Fincher nagy kedvenc [bár szerintem a Holtodiglant elrontotta]. Nem követhetett el komolyabb fiaskót a ["saját"] "Millenium trilógiájában", ha már a folytatáson gondolkodnak. Visszakanyarodva a Fácángyilkosokra nekem épp a monológban megfogalmazódó hozzáállással volt bajom. SPOILER ALERT: Carl, ha másért nem a fia miatt nem lehet szerintem öngyilkos. Ráadásul egy kemény zsaru, ha meg akar halni, akkor nem pirulákkal teszi, hanem bevonzza a bajt vakmerőséggel. De a Sírok között atmoszféra teremtésében egyetértünk. Rengeteget ad [egy filmhez] a vizualitás. Bár lehet az [jó értelemben] "földhöz" ragadt is, mint Refn giccset, lepusztul terei. De a Fácángyilkosok elénk táruló képi világa láttán már, már el tudom képzelni, amilyen módon azt a regény oldalakon keresztül írja le. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jól használja ki a tér, természet elidegenítő hatását. Úgy érzem, hogy lassan nem marad más hátra, mint megköszönöm ennek az írásnak az elkészülésében való a közreműködésedet. Röviden kinek ajánlod, mi maradt meg legjobban a filmben.
Cerka: A krimi és thriller rajongóknak maximálisan tudom ajánlani, akik egy kicsit merészebb kalandra vágynak, és nem a 'tizenkettő egy tucat'-élményt szeretnék magukénak tudni. Skandináv filmek szeretőinek pedig kötelező, bár ők jó eséllyel már úgyis lecsaptak rá. Igazi gyöngyszem, de nem egy délutáni, könnyed matiné. A komplex történet, a folyamatosan kibontakozó cselekmény és a már megannyiszor felemlegetett sötét atmoszféra az, ami leginkább megmaradt. Ha ki kéne böknöm egy pontszámot, akkor 8/10. Én pedig köszönöm, hogy részt vehettem a beszélgetésben.
HGD: azt hiszem épp rólam, krimirajongóról beszélsz. De miután a műfaj fanja vagyok, így kellő kritikával is állok is a darabjaihoz. És valóban élményképp éltem meg ezt a filmet... 5/5
Eszmecserénk témája a dán krimi, a Fácángyilkosok volt, de kitértünk kicsit a skandináv filmekre is.
HGD: A [borostaszerint] blog új vállalkozásának lehettek most az olvasói. Röviden arról szól a történet, hogy a blogolásnak közösségi élménynek kellene lennie. Evégett szeretnék más blogok íróival újra és újra beszélgetni [a mozikban épp futó, vagy nem régiben vetített] filmekről. Az első beszélgető társam Cerka a darksidejoint.blogspot.hu/ blogról. Szeretnélek üdvözölni itt nálunk! Bár rengeteg dolog kiderül rólad a blogod ask.fm csatornájáról. De mégis arra kérlek, hogy röviden mutatkozz be nekünk, mit lehet tudni rólad, a blogodról és a blogger múltadról?
Cerka: Először is köszönöm a lehetőséget. Már sok-sok éve, hogy először virtuális tintát ragadva megosztottam a gondolataimat, igaz, eleinte még nem filmes témában, de arra sem kellett sokat várni. Cirka négy és fél évig csináltam a moziZoom nevű oldalt, amely főleg hírfolyamként funkcionált, de végül beleuntam abba lavinába, amellyel a filmipar elárasztja a fogyasztókat, kezdve az előzetes előzetesének előzetesével, a naponta megjelenő poszterekig, tv-spotok, és a többi. Így húztam egy vonalat, és ez a vonal a DarkSide Joint lett, ahol szabadon írok régi és új filmekről egyaránt, amit éppen megnézek. Filmek terén amúgy mindenevő vagyok. Néha toplistázok, vasárnaponként pedig egy bejegyzésen belül összegzem a hét fontosabb híreit. Nagyjából ennyi volna a lényeg.
HGD: A választásunk pedig Mikel Nordgaard [tavaly nálunk is nagy sikerrel vetített] Nyomtalanul című tv filmjének a folytatására, a Fácángyilkosokra esett. Amiben a Carl Mock (Nikolaj Lie Kaas) nyomozó vezette Q osztály [megoldatlan, vagy rosszul lezárt] döglött ügyeket göngyölít fel. Bár be kell vallanom, hogy csak hírről ismerem a Döglött akták című amerikai sorozatot. De nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy na a dánok is megcsinálták a "maguk" döglött aktáját. Főleg, hogy a Nyomtalanul tv film a maga alig másfél órájával jobban emlékeztet egy minőségibb krimisorozat pilotjára. Nikolaj Lie Kaas játéka is egy "a kategóriás" sorozat alakítás [szerintem kenterbe veri Michael Nyqvist "Millenium trilógiabeli" performanszát]. Ami érződik, hogy a Fácángyilkosok már sokkal jobban "szereti" a széles vásznat. Szerinted?
Cerka: Tény, hogy a Fácángyilkosokban egy sokkal összetettebb üggyel van dolgunk, ezáltal a film is egyfajta szintet lépett. A Nyomtalanul, ahogy Te is említetted, rövidebb, de bőven elfért benne az a rejtély, amit ott mutattak be nekünk. És még egy kis alapozásra is volt idő a Q-ügyosztály létrejöttét illetően. A Fácángyilkosok bő két óra, nem csak több idősíkon, de több szálon is fut eleinte, miközben mi nézők eleinte csak pislogunk, mert nem rágják a szánkba, hogy ki kicsoda. Szépen, lassan, komótosan tisztázódik a kép, ami az én krimi-rajongó lelkemnek nagyon kedves volt. Nikolaj Lie Kaas játékával az égvilágon semmi probléma, bár kicsit sablon-karakter, de mégis sokat sikerült kihozni belőle a színésznek. Michael Nyqvist-nél valóban jobb. Amit azonban sajnálok, hogy a Fácángyilkosok nagy részében a két nyomozó csak "ott van", és mintha semmiféle kémia nem lenne kettejük közt. Te hogy láttad ezt?
HGD: Valamennyire a forgatókönyv szándéka is [SPOILER ALERT: a Nyomtalanul játékidejének első tíz percében elsütött borzasztó mód közhelyes rajtaütés jelenettel, ahogy a nyomozó társai odavesznek], hogy Carlnak (N.L.K.) [társai védelme végett] senkivel se működjön a kémia. De persze értem, hogy itt másra gondolsz. De szerintem a két dán rendőr még az elején van a klasszikus rendőrtársak evolúciónak, amely kiindul a jó fiú, rossz fiú felállásból, hogy végül [a kettejük erkölcsi ítéletének közeledéséből] a buddy moviek egymás s*ggét védő bajtársi kapcsolatában végződjön. De valahol már megvan köztük a "munkamegosztás" [ha egy kicsit az érzelmekre kell hatni az Assanra, Fares Fares marad, legyen akár szó a szellemileg sérült fiúról, vagy a házasságából meneküli próbáló feleségről]. És megvoltak már az első közös szorult helyzeteik is [SPOILER ALERT: a "menetrendszerű módon" jövő jelvény elvételre, gondolok e ponton a finálék tartogatta bonyodalmakra]. Az, hogy "ott vannak" nekem is feltűnt. De én azzal magyarázom, hogy ennek a dán "döglött aktáknak" van egy olyan ambíciója, hogy a több éve eltemetett ügyek az érzelmek feltörésével "magukat oldják meg" [ez különösen a Fácángyilkosoknál van meg]. Neked mi a véleményed erről? És ezzel eljutottunk a két idősíkhoz, amiről te is beszéltél. Ami már a Nyomtalanulban is megvan. De a két ügy nem hasonlítható össze. Amíg a cselekmény a Nyomtalanulban a bűnöst esetleges módon, már, már a semmiből húzza elő [a végén], addig rengetegen félre értve a Fácánvadászok szándékát arról panaszkodnak, hogy ott már az első tíz perc után tudjuk, hogy kik a gyilkosok [holott nem az a hangsúlyos]. Ilyen módon mindkét filmben van idősíkok között ugrálás. De ez a fajta visszaemlékezés a Nyomtalanulban, hogy ne buktassák le a tettest [és azért, mert az indíték a légvégéig homályban van] eléggé bekorlátozza magát. A Fácángyilkosok forgatókönyve viszont megteheti, hogy a játékidő elejétől ránk zúdítja a visszaemlékezős szekvenciákat. Ráadásul az utóbbi filmnél ezek a visszaemlékezések impulzívabb jellegűek is [ha a film nem is, de mi mindig egy-egy szereplőhöz tudjuk őket kötni]. Engem is jobban megfogott a Fácángyilkosok története. Számomra az északi krimik egyik legnagyobb értéke, hogy tetten érnek valamiféle ösztönösebb [mélyen] az emberben lévő brutalitást. Hogy látod ezt? Hogy tetszett a Fácángyilkosok története? Írtad, hogy ennek sokkal összetettebb története van. Nem tudok elmenni a mellett, hogy ne hívjam fel a figyelmet Mikael Hafstrom Könyörtelenek című filmjére. Amely a Fácángyilkosok történetében szereplőhöz hasonló bennlakásos iskolákban lévő brutalitással foglalkozik. Amíg a Nyomtalanul indíték rendszere sokkal szájba rágósabb, addig az utóbbi történet aranyifjainak tettei sokkal nagyobb mélységből táplálkoznak. Nem tudom, hogy láttad-e a Könyörteleneket? Hogy vélekedsz a fiatalok motivációjáról? A Hafstrom film eredeti címe [Ondskan] magyarul annyit tesz, hogy "gonosz". Miben látod ennek a gonoszságnak a természetét?
Cerka: Sajnos a Könyörteleneket nem láttam, de most felkeltetted az érdeklődésem. Hát igen, bentlakásos iskolák, gazdag szülők unatkozó gyerekei, akiknek mondhatni, sínen van a jövőjük. Ezáltal úgy vélekednek, hogy ők már mindent megtehetnek. És ha úgy van, meg is tesznek. Nyilván ez is egy sztereotípia, de egy történetben remek motiváció arra, hogy túllépjenek egy bizonyos határt. Apucinak és anyucinak van annyi pénze, hogyha bajba kerülnek, úgyis kihúzzák őt a csávából. A bentlakásos iskola, mint helyszín pedig egyfajta korlátok közé szorítja őket, ők pedig nem szeretik, ha korlátozva vannak. Ezért, ha úgy van erőszakhoz folyamodnak. Mert megtehetik. Hiszen nem ugyanazt a világot élik, mint egy átlagember. Tetszik az elméleted arról, hogy (ahogy Te mondtad) "magukat oldják meg". Van benne valami. Az alagsorba száműzött páros, akiket még a kollégák sem tisztelnek. És nyilván még nem forrtak össze rendesen. Természetesen nem szeretném, hogy elvigyék valami Halálos Fegyver-szintre a kémiát köztük, na nem azért, mert az nem jó móka, egyszerűen csak nem passzolna a film atmoszférájába. Talán ez a kémia idővel csiszolódik, sokkal jobban jelen lesznek, és részben pont emiatt várom a következő regény adaptációját, amely ha minden igaz, már idén eljön, Flaskepost fra P címmel. Na persze amúgy is várnám, elvégre egy dán krimi-thriller bármikor jöhet, amíg ilyen minőséget produkálnak. Nem tudnám azonban azt mondani, hogy nem foglalkoztak a karakterekkel, de itt főleg Nikolaj Lie Kaas figurájára gondolok. Ott volt a nem kimondottan felhőtlen viszonya a gyermekével. A probléma viszont az, hogy mindez három olyan jelenetben köszönt vissza, amelyek együtt tettek ki összesen három percet. Így kicsit beleerőltetettnek éreztem sajnos. De, hogy a másik kérdésedre is válaszoljak: nagyon tetszett a Fácángyilkosok története, és megmondom őszintén, teljesen elsiklottam azon tényező mellett, hogy tudtam, ki a tettes. Annyi minden más volt, ami lekötött, hogy egy cseppet sem tudott zavarni, elvégre ebben a történetben messze nem ez volt a lényeg. Jól elvoltam én azzal, hogy a több szálat figyelve próbáljam helyre tenni a dolgokat magamban. Nem mellesleg a film meglehetősen brutális, néhány jelenet egyenesen kicsaphatja a biztosítékot. Hogy vagy ezzel? Igényli egy ilyen film a vizuális erőszakot? A hollywoodi, tucat-thrillereken edződöttek sokkot kaphatnak például azon, hogy mi volt a lány táskájában?
HGD: tavaly David Fincher Holtodiglanjában Rosamunda Pike karaktere sniccerrel vágta el egy férfi szereplő torkát [bár rég láttam ennyire "bátor" jelenetet nagyobb mozis érdeklődésre számot tartó amerikai filmtől]. De tény, hogy a Luc Besson-féle Nikita vs. A bérgyilkosnő címen futó [kimondatlanul is] remake film óta én kerülöm az európai krimik [legyen szó, akár Fincher "Millenium-trilógiára" újra gondolására irányuló ambíciójáról] amerikai újra forgatásait. Emögött az van, hogy szerintem a remakek rendre félre értelmezik az eredeti erőszakos jeleneteinek mondandóját [így rosszul is közvetítik vissza]. Ahogy a beszélgetésre készültem megnéztem Nicholas Refn Winding Pusher trilógiáját. Amely zárójelenetében egy halott férfit fellógatnak, elfolyatják a vérét, kizsigerelik és feldarabolják. A rám gyakorolt hatása a Michael Haneke-féle Benny videója nem kevésbé nyomasztó jelenetéhez mérhető. De ez az "élmény" nem mérhető egy slasher horror torture pornójához. Ami az apa-fiú mellékszálat illeti én is értetlenül nézek miatta [a dramaturgia is, evégett az új titkárnő is az állandó stáb felé mutatna]. Bizonnyal megint csak, még mindig csak az önpusztító szólam van mögötte [amiről az újonnan felvett titkárnő is panaszkodik egy ízben]. Mit szóltál Carl [idevágó] monológjához, amit az előzetesben lévő fiatal nőnek mondott? Szerinted mennyire sikerül a filmnek közvetíteni azt, hogy egy sötét közegben játszódik? No örömmel hallom, hogy jön a harmadik rész. Hál Istennek 12 kötetre rúg a regény sorozat, amiből a film táplálkozik. Amiről nem sokat beszéltünk még, és szerintem parádés az a mögötte álló operatőri munka. Bár az északi filmek nagy előnye a kitűnő fényviszony, amiben a felvételek készülhetnek. Nem néztem, hogy mekkora lehetett a film büdzséje [amiből elkészítették]. De minden bizonnyal nagyobbat látat, mint a valódi. Hogy tetszett neked a körítés (zene, operatőri munka, díszletek és a többi)?
Cerka: Örülök, hogy szóba hoztad a Fincher-féle Tetovált Lányt, mert az a remake szerintem még működik is. Noha nem ér fel az eredetihez, de David Fincher azon kevés rendezők egyike, akik képesek hangulatot teremteni, és ha úgy van, megbotránkoztatni a nézőt. Akkor Te azt a verziót nem is láttad? Pedig egy próbát megér. Carl monológjában sok minden benne van. Remekül körülírja a férfi hozzáállását az élethez, illetve a hivatásához, bár szerintem már abból a néhány mondatból kiválóan átjön, hogy a hivatása egyben az élete is. Te is ezt láttad benne? Úgy gondolom, a film zseniálisan átadta a sötét közeget, és ez egy nagyon nagy ereje az európai krimik jelentős részének. Hihetetlenül sötét tónusú, nyomasztó hangulattal vannak felruházva, és már pusztán egy ártatlan képkockából átjön, hogy még csak a környéken sem szeretnél élni, nem hogy a történtek részese lenni. Kiváló példa továbbá a tavalyi, belga De Behandeling, ami egy elég kemény gyomrosként szolgált. És bevallom, nekem pont emiatt a sötét tónus miatt tetszett tavaly az amerikai Sírok között, jobban, mint talán megérdemelné. Nem volt egy jó film, de emlékeztetett a skandináv mozik atmoszférájára. Sajnos hiánycikk Amerikában a bevállalós thriller, vagy a krimi, ami még jó is. Néha jön egy Fogságban, egy Holtodiglan, de ki is fújt a dolog. Amire pedig céloztál a kérdésedben (operatőri munka, zenék, stb): csak kalaplengetéssel tudok reagálni. Minden kis apróság a helyén van, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a Fácángyilkosok egy ennyire maradandó élményt nyújtson. A vizualitás fontos, és ha már maga a téma eleve sötét vizekre visz minket, akkor ezt elsősorban így tudják az emberbe sulykolni, úgy gondolom. Remek alapozás. Te hogy vagy ezzel, neked is ennyire tetszett?
HGD: nem láttam, pedig Fincher nagy kedvenc [bár szerintem a Holtodiglant elrontotta]. Nem követhetett el komolyabb fiaskót a ["saját"] "Millenium trilógiájában", ha már a folytatáson gondolkodnak. Visszakanyarodva a Fácángyilkosokra nekem épp a monológban megfogalmazódó hozzáállással volt bajom. SPOILER ALERT: Carl, ha másért nem a fia miatt nem lehet szerintem öngyilkos. Ráadásul egy kemény zsaru, ha meg akar halni, akkor nem pirulákkal teszi, hanem bevonzza a bajt vakmerőséggel. De a Sírok között atmoszféra teremtésében egyetértünk. Rengeteget ad [egy filmhez] a vizualitás. Bár lehet az [jó értelemben] "földhöz" ragadt is, mint Refn giccset, lepusztul terei. De a Fácángyilkosok elénk táruló képi világa láttán már, már el tudom képzelni, amilyen módon azt a regény oldalakon keresztül írja le. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jól használja ki a tér, természet elidegenítő hatását. Úgy érzem, hogy lassan nem marad más hátra, mint megköszönöm ennek az írásnak az elkészülésében való a közreműködésedet. Röviden kinek ajánlod, mi maradt meg legjobban a filmben.
Cerka: A krimi és thriller rajongóknak maximálisan tudom ajánlani, akik egy kicsit merészebb kalandra vágynak, és nem a 'tizenkettő egy tucat'-élményt szeretnék magukénak tudni. Skandináv filmek szeretőinek pedig kötelező, bár ők jó eséllyel már úgyis lecsaptak rá. Igazi gyöngyszem, de nem egy délutáni, könnyed matiné. A komplex történet, a folyamatosan kibontakozó cselekmény és a már megannyiszor felemlegetett sötét atmoszféra az, ami leginkább megmaradt. Ha ki kéne böknöm egy pontszámot, akkor 8/10. Én pedig köszönöm, hogy részt vehettem a beszélgetésben.
HGD: azt hiszem épp rólam, krimirajongóról beszélsz. De miután a műfaj fanja vagyok, így kellő kritikával is állok is a darabjaihoz. És valóban élményképp éltem meg ezt a filmet... 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.