Housebound [2014]

Kylie egy finoman szólva is balul elsült ATM kifosztási kísérlet után nyolc hónap házi őrizetet kap, ráadásul abba a bizonyos szülői házba, ahonnan annak idején minden erejével azon volt, hogy meneküljön. Anyja nem kicsit idegesítő, annak újdonsült élettársa pedig könnyen meglehet, hogy a világ legunalmasabb embere. Nyolc hónap, az örök lázadó Kylie pedig már az első perctől ki nem állhatja az új helyzetet. A gondokat tetézi, hogy minden bizonnyal kísértet jár a falak között.

Amilyen nehéz jó horrort, olyannyira nem egyszerű jó komédiát kreálni, hát ha még a kettőt egyesítik, abból könnyen kisülhet valami kommersz alkotás, ahogy azt sok esetben tapasztalhattuk már. Akármennyire is agyalok, a Tucker and Dale vs. Evil óta nem láthattunk korrekt próbálkozást, előtte pedig talán a Doghouse volt az, ami megér szigorúan egy misét.

A Housebound egyenesen Új-Zélandról huppant az ölünkbe, egyesítve a para és a nevettetés műfaját, elég komoly szinten művelve azt. A tematikák keverése kellemesen üdítő: a horrorhoz dukált egy pofás kis atmoszféra, feszült jelenetek, valamint hébe-hóba néhány jumpscare momentum. Igen, van vér is, na nem sok, inkább csak a fináléban van egy-pár szaftosabb pillanat.


A humor pedig kiválóan illeszkedik ebbe a közegbe: nem a tűélesre fent poénok dominálnak, maximum talán két alkalom volt, ami hangos nevetést kényszerített ki belőlem. Mégis, a komikus helyzetek ott vannak szinte mindvégig, de mégsem felejted el egy pillanatra sem, hogy alapvetően melyik az a másik zsáner, amivel dolgozik a film. Így kell ezt csinálni.

Mindez tehát kiválóan működik, azonban a Housebound ott cseszi el kissé a dolgokat, hogy nagyon elnyújtottra sikeredett, és ennek hatására van egy pont a filmben, amikor kissé leülepszik a cselekmény. Mintha Gerard Johnstone író/rendező kissé elvesztette volna a saját fonalát, amit ugyan időben megtalál, és egy nagyon ütős fináléval kárpótol is minket, de a film sajnos egy olyan alapvető hiba kutyaszarába lépett bele, amit úgy hívnak: feleslegesen elnyújtott játékidő.

Ha nem is egy korszakalkotó filmről beszélünk, de a Housebound remekül párosítja a horrort és a vígjátékot, remek karakterekkel megtoldva és fordulatos sztorival dolgozik - még ha az utóbbi elsőre nem is tűnik nagy számnak, azért a végeredményen látszik, hogy szántak valamicske időt a kidolgozására. Kellenek az ilyen filmek, mint egy falat kenyér.

8/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Nyomozós filmek

Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]

Top 10: Egyhelyszínes filmek